A játékokban a legtöbben a kikapcsolódást keressük, de van pár dolog ami roppant káros hatással van az idegrendszerünkre. Szórakozás, kihívás - mindegy melyiket keressük a játékokban, mindenki megtalálja a számítását. De nem minden esetben: ahogy a moziban is beülhet eléd egy afrofrizurás langaléta, vagy a nyakadba boríthatják a popcornt, netán idegesítően röhögcsélnek, és a reklámok csak nem akarnak elfogyni... nos, ehhez hasonló mindenhol akad, és ez alól a videojátékok sem kivételek. Céltól és preferált műfajtól függetlenül akadnak olyan gondok - legyen az fejlesztői döntés vagy user error - melyek előfordulásakor már nem is olyan pihentető a kikapcsolódás. 5. A szükséges rossz Mielőtt nagyon elkezdenél találgatni, hamar lelőjük a poént: a töltőképernyőről beszélünk, mely minden játék sajátja. Mindegy, hogy az elején, szakaszonként vagy pályánként találkozunk vele; mindegy, hogy a fejlesztők megpróbálják feldobni modellekkel, idézetekkel vagy tippekkel, egy idő után már a hátunk közepére sem kívánjuk. És ami a legrosszabb az egészben, hogy a technológia jelen állása szerint elkerülhetetlenek, maximum trükkökkel vagy jobb hardverekkel rövidíthető le. 4. Megjött omlás, régi cimborám! Összeomlás, crash, hard crash, kék halál, fagyás - mindegy hogy hívjuk és mikor jön, az mindig a legrosszabbkor történik. Különböző fokozatai vannak, mindet szeretjük: sima hibaüzenettel leállás, töltés közben megakadás, háttérben felugró sunyi hibaüzenet mely mellé extraként még az alt+tab sem működik. De a legrosszabb, amikor kőkeményre fagy a rendszer és még a PC-sek szentháromsága, a ctrl+alt+del sem segít. Csak az éppen játszott zene vagy hangeffekt ismétlődik vég nélkül. Már csak egy lépés van hátra, mután kikáromkodtad magad: hogy idegtől remegő kézzel nyúlj a reset gombhoz. 3. Az újratöltődő életerő Bizonyára találkoztál már azzal az érzéssel, amikor minden ügyességedet latba vetve kardcsapásokat vagy golyózáport kerülgetve sokadszori próbálkozás és az összes potion/elsősegélycsomag felhasználása után eljutsz oda, hogy leverd a főcsúnyát. Éppen beviszed az utolsó csapást, és elégedetten nézed, ahogy elterü. Már éppen diadalittasan felkiáltanál amikor a rohadék megmoccan, már-már azt hinnéd átvezető jön, felpillantasz a monitor felső részére... és hitetlenkedve látod a kilométer hosszú életcsíkot feltöltődni. És mintha ez még nem lenne elég, a fejlesztők voltak olyan "kedvesek", hogy némileg felturbózták a képességeit is... 2. Az átugorhatatlan átvezető Nem nehéz elképzelni, hogy az előbb felvázolt szituáció tetézéseképpen még a harc előtt megnéztél (megnézettek veled) egy eposzba illő és emlékezetes átvezetőt, melynek végén kezdődött maga a küzdelem. "Mi tehené még emlékezetesebbé a jelenetet? Hát az, ha megnézetjük veled hússzor!" - hangozhatott el a meetingen, ahol a fejlesztők megálmodták ezt a szakaszt és elnyomhatatlanná tették az pre-renderelt eseménysort. Vagy nem is volt meeting. Nem tudom eldönteni melyik a rosszabb. Ja, de: mindennek ellenére átszenvedni magad az egészen. 1. Az emberi hülyeség Azt hittétek, nem lehet már fokozni ugye? Dehogynem. Miután húszszor megnézted az átvezetőt, és vért izzadva levered a főellenséget, a következő szakaszon a maradék életerődet az első szembejövő baka lekaszálja, vagy egy rossz lépést teszel és lezuhansz egy feneketlen szakadékba. "Semmi gond, erre van a mentés, visszatöltöm az állást" - gondolod magadban. Ja, hogy azt nem csináltad meg, és a játék sem intézte el helyetted? Hát ez bizony cinkes, és ami a legrosszabb, ez esetben nem lehet mást okolni, Te vagy a hibás... Let's block ads! (Why?) Forrás...
