Kivételesen jó állapotban fennmaradt fosszília segíti a kutatókat abban, hogy új információkat nyerjenek egy, a középső triász korban élt páncélos hüllőről, adta hírül az MTI. A Scientific Reports című tudományos folyóiratban közölt eredmények szerint a fosszília azért rendkívül különleges, mert az állat teljes csontvázát tartalmazza, ami azt jelenti, hogy a kutatók most először jutnak részletes információkhoz az Eusaurosphargis dalsassoi nevű teremtmény felépítéséről és életmódjáról - olvasható a Physorg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. Fiatal példány A lelet mindössze 20 centiméter hosszú, ami azt jelenti, hogy egy fiatal példány maradványait találtak meg. Az Eusaurosphargis dalsassoi őshüllő fosszíliája Forrás: Dr. Torsten Scheyer; Palaeontological Institute and Museum, University of Zurich, Switzerland Az Eusaurosphargis testének nagy részét páncélszerű pikkely borította, és az állat mindkét oldalán tüskék futottak végig, hogy megóvják a ragadozóktól. A ma élő armadilló-gyíkoknak vagy páncélos tobzosfarkú gyíkoknak, amelyek Afrikában honosak, nagyon hasonló a megjelenésük, annak ellenére, hogy nem állnak közeli rokonságban az Eusaurosphargis-szal. A svájci Davostól délre fekvő Ducanfurgga területén felfedezett lelet nem az első Eusaurosphargis-fosszília, amely a tudósok szeme elé került. 2003-ban írták le A fajról már 2003-ban született tudományos leírás, amely egy Olaszországban feltárt fosszília alapján készült. A leletet halak és tengeri hüllők megkövesedett maradványai mellett fedezték fel, amiből a kutatók arra következtettek, hogy az Eusaurosphargis is vízi élőlény volt. Az Eusaurosphargis dalsassoi őshüllő művészi illusztrációja Forrás: Beat Scheffold; Palaeontological Institute and Museum, University of Zurich, Switzerland A most felfedezett példány csontváza azonban nem utal áramvonalas testre, és az állat karjai, lábai és a farka sem módosultak az úszáshoz. Mindez arra mutat, hogy a hüllő, amennyire csak tudott, alkalmazkodott a szárazföldi élethez, annak ellenére, hogy a legközelebbi rokonai egytől-egyig a vízben éltek. "Úgy véljük, hogy ez az egyed valahonnan, például a partról belesodródhatott a vízbe, ahol lesüllyedt a tengerfenékre, később betemette az üledék és végül megkövesedett" - mondta James Neenan, az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumának kutatója, aki egyben a tanulmány társszerzője is. Let's block ads! (Why?) Forrás...
