Csillagászat Ultraibolyában Sugárzó Burok Egy Haldokló Csillag Körül.

Újabb felfúvódott vörös óriáscsillag körül fedeztek fel ultraibolyában látszó levált gázburkot. Az U Hydrae tömegvesztésének részletes vizsgálatai Napunk jövőjébe is pillantást adnak.

Az U Hydrae fényes félszabályos változócsillag, 5-6 magnitúdó között hullámzik a látszó fényessége. Csillagfejlődési szempontból az aszimpotikus óriáságra (AGB) tartozó széncsillag, azaz szénből és oxigénből álló magja körül hélium és hidrogénhéjakban történik az energiatermelés, a légkörében pedig felkeveredési folyamatok révén feldúsult a szén mennyisége. A felfúvódott AGB-csillagok jellemzően erős tömegvesztést mutatnak, amit nagy mértékben a külső rétegek pulzációja hajt.

Utóbbi években néhány AGB-csillag (közülül is inkább széndús égitestek) körül sikerült kimutatni levált porhéjakat, amelyek eredete mindmáig vitatott. Egyesek szerint kettős csillagszél-kölcsönhatást eredményező epizodikus tömegvesztési folyamatokra utalnak (amikor a folyamatos lassú csillagszélbe hirtelen “belerobban” egy hirtelen elinduló gyors csillagszél), mások szerint az energiatermelésben fellépő instabilitások, az ún. termális pulzusok idején megnövekedő tömegvesztés által okozott sűrűségnövekedéseket látjuk a csillagtól eltávolodott héjak alakjában. Mindemellett a tágabb környezettel, a csillagközi térrel való kölcsönhatás sem mindig elhanyagolható, amire szép példa a Mira körüli “üstököscsóva” pár évvel ezelőtti felfedezése.


Az U Hya GALEX-képei. Balra fent a távoli UV, balra lent a közeli UV tartomány eredetei felvételei láthatók, jobbra az előtér-objektumok levonása utáni maradvány.

E. Sanchez és munkatársai az U Hya ultraibolya képeit vizsgálta a GALEX-űrtávcső archívumában, majd összevetették a Herschel-űrtávcső 70 mikrométeres infravörös felvételeivel. A 2006 márciusában felvett távoli UV (134,4-178,6 nm) és közeli UV (177,1-283,1 nm) képeken az U Hya tisztán detektálható, míg a távoli UV tartományban kb. 110″ sugarú halvány gyűrű tűnik fel. Ez szinte pontosan megegyezik az infravörös képeken látható kiterjedt porkorong külső határával, így nagy valószínűséggel fizikailag kapcsolatban álló formációkról van szó.


Az U Hya csillagkörüli felhője a Herschel PACS kamerájával 70 mikronon (szürkeárnyalatos kép), illetve a GALEX távoli UV kontúrok (vonalakkal).

Az alakzat természetének kiderítéséhez a kutatók számításokat végeztek. A távoli UV-ben a központi csillagról szórt fény hatása elhanyagolható. Ugyanígy maximum 10%-nyi eredhet a csillagközi sugárzási tér szóródásából. A legvalószínűbb magyarázatot a csillag térbeli mozgásából eredő lökéshullám által gerjesztett hidrogén molekulák szolgáltatják. Mivel az U Hya relatív sebessége viszonylag kicsi a körülötte található ritka csillagközi anyaghoz viszonyítva, nem alakulnak ki olyan fejhullám-alakzatok, mint pl. a Mira Ceti esetében. Mindez azt jelenti, hogy az ultraibolyában sugárzó anyag forrása a csillagról származó porfelhő, azaz az infravörös mellett az ultraibolya mérések is használhatók a levált héjak keletkezési mechanizmusainak vizsgálatára.
Ultraibolyában sugárzó burok egy haldokló csillag körül | csillagaszat.hu