Filmklub Van valami jó film a moziban?

A témát ebben részben 'Hírek a Nagyvilágból' macseklany hozta létre. Ekkor: 2016. november 12..

  1. macseklany / Tulajdonos Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2014. október 31.
    Hozzászólások:
    78,586
    Kapott lájkok:
    4,471
    Beküldött adatlapok:
    0
    Hangjelzés a Chaten:
    nem
    [​IMG]

    Moziba menne, de nem tudja, mire üljön be? Segítünk! A mélységesen lehangoló időjárás elől nyugodtan menekülhetünk a vetítőtermekbe, a héten ugyanis három nagyszerű új film is befutott. A kötelező néznivaló közülük egy lenyűgöző sci-fi, de a magyar sorozatgyilkosos thriller, illetve Woody Allen keserédes romantikázása is erősen ajánlott.

    Érkezés (Arrival)


    Az Érkezés játszva teljesítette a vele szemben támasztott elvárást: a földönkívüliekkel való első kapcsolatteremtésről filmet forgató Denis Villeneuve tényleg az év sci-fijét alkotta meg, de simán lehet, hogy az évtized eddigi legjobbját. Hivatkozási pontot teremtett, amire hosszú éveken át bátran lehet majd úgy visszautalni, hogy látjátok, ilyen fantasztikus dolog kerekedik ki abból, ha egy sci-fi az agyat és a szivet egyaránt megdolgoztatja. Amy Adams félelemmel vegyes kíváncsisága rögtön átragad a nézőre, Jeremy Renner laza humora a legjobb pillanatokban oldja a feszültséget, és nincs az a kőszívű ember, akit érzelmileg ne tenne taccsra a végkifejlet.

    A martfűi rém


    A martfűi rém-ben Sopsits Árpád rendező egyszere tárta fel egy sorozatgyilkos aberrációjának természetét, vizsgálta az '56 utáni Magyarország társadalmi és politikai állapotát, forgatott egy izgalmas akciókrimit bénítóan brutális jelenetekkel, illetve húzott ki egészen remek alakítást egy tucat színészből. Még azt a bravúrt is meg tudta oldani, hogy a sok karakter mind kapjon annyi időt és figyelmet, hogy mélyebben megismerjük őket, de a cselekmény mégis követhető maradjon. Ha belegondolunk, milyen sok különböző módon lehetett volna elrontani ezt a komplex filmet, csak még imponálóbb a végeredmény.

    Café Society


    A keserédes romantika még mindig nagyon megy Woody Allennek. Idei filmje a jobb darabjai közül való: istenien néz ki, sztárszereposztást vonultat fel, Hollywood aranykorába repít, és egyszerre mutat a múltba és a jövőbe. Kristen Stewartra közelítve bepárásodik a nyolcvanéves Mester kamerája, az Alkonyat-sorozat sztárja a Café Society igazi adu ásza, Jesse Eisenberggel folytatott románca egy csomó varázslatos pillanattal szolgál. A legnagyobb meglepetést azonban Blake Lively okozza, aki finom játékával egy sablonos karaktert tölt meg nem várt mélységgel.

    Doctor Strange


    Évek óta ezért küzdött a Marvel: egy szuperhősfilm, ami a képregényőrülteknek, a kockázatosabb művészfilmek kedvelőinek, a filmkritikusoknak és a közönségnek is kielégíti az igényeit. Benedict Cumberbatch arrogáns sebészből lett szuperhősként is ugyanúgy odateszi magát, mintha Hamletet játszana, Tilda Swinton pedig földöntúli furaságot csempész a könnyed szórakoztatásba. A Doctor Strange mindenkinek be fog jönni.

    Az eljövendő napok (L'avenir)


    Mia Hansen-Love-nak fiatal kora ellenére is nagyon jellegzetes, személyes stílusa van. Minden rendezése kicsit olyan, mintha régi fotókat nézegetne az ember, melyeken a leghétköznapibb történések is csodálatos filmmé állnak össze. Előző munkájában, az Éden-ben az öccse fiatalkorát dolgozta fel egy több évtizedet felölelő, magával ragadó, zenés tablóban, Az eljövendő napok főhősét pedig az édesanyjáról mintázta.

    Reméljük, sokáig nem fogy még ki a rokonokból, hiszen az Isabelle Huppert által megformált filozófiatanárnő életének hirtelen krízisét (a férje elhagyja, az anyja haldoklik, a gyerekei nem veszik komolyan) látni a komor téma ellenére is varázslatos és felemelő élmény. Hansen-Love teljesítményét a legjobb rendezőnek járó Arany Medvével jutalmazta a berlini filmfesztiválon Meryl Streep zsűrije, de Isabelle Huppert-nek is járna a díjesőből, mert a tőle megszokott hideg jégkirálynők után felüdülés egy ennyire szimpatikus, emberi figura bőrében látni.

    Bűnvadászok (I due superpiedi quasi piatti)


    Nagyszerű érzés most Magyarországon Bud Spencer-rajongónak lenni. A legendás páros öt filmjét mutatják be újra a mozikban, a sorozat Spencer és Terence Hill első Amerikában forgatott filmjével, a Bűnvadászok-kal kezdődik el, amelyben rendőrnek áll a két pofozógép. Mindenki látta már a filmet, de a legtöbbünknek kimaradt az életéből, hogy a lehető legjobb helyen, moziban élvezhessük a poénokat. Például Spencer válaszát arra a kérdésre, hogy bírja-e a piát: „Az első öt litert nagyon jól, aztán a hatodiknál elkezdek kötekedni. És Te?”

    Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal (Close Encounters with Vilmos Zsigmond)


    Ha az ’56-ban kivándorolt, a Harmadik típusú találkozások fényképezéséért Oscarral jutalmazott Zsigmond Vilmos filmjeit nézzük, akkor az amerikai filmművészet legnagyszerűbb alkotásaiból kapunk válogatást. Pierre Filmon dokumentumfilmjére már önmagában azért megéri beülni, mert így részleteket látunk a Mr. McCabe és Mrs. Miller-ből, A szarvasvadász-ból vagy a Halál a hídon-ból. Ennek tetejébe még saját maga vall a munkáiról, illetve elmeséli, miért nem vállalta el a Cápá-t, másrészt pályatársai, rendezői és színészei mesélnek róla a legnagyobb tisztelet hangján.

    Állva maradni (Rester Vertical)


    Az Idegen a tónál francia rendezőjének legújabb agymenését főleg azoknak a gyakorló filmőrülteknek ajánljuk, akik úgy érzik, nekik már nem lehet újat mutatni a moziban. Hát ilyet még biztosan nem láttak! Az Állva maradni nem olyan könnyen befogadható, mint az imént említett vízparti thriller, de ha nem próbáljuk meg folyamatosan értelmezni a látottakat, hanem csak átadjuk magunkat az álomszerű epizódok sodrásának, akkor remekül lehet szórakozni rajta.

    JutalomJáték (The Carer)


    A házsártos, élete alkonyán lévő brit sztárszínész mellé felvesznek ápolónak egy magyar lányt. Ebből a nem túl eredeti történetből Edelényi János egy olyan filmet rendezett, ami egy picit sem nyálas, elkerüli az összes közhelyes konfliktust, továbbá nagyon szórakoztató, szívmelengető és lendületesen robog 89 percen keresztül. A vásznon legtöbbször csak pár jelenet erejéig feltűnő Brian Cox ezúttal főszerepben brillirozik, a magyar felmenőkkel rendelkező Coco König egy remek felfedezés, de a magyar fordítás és Haumann Péter szinkronmunkája is csodás. A vetítés végén garantált a széles mosoly a nézők arcán.

    Trollok (Trolls)


    Csillámporral beszórt, szivárványszínű mesevilágba ránt be teljes erővel a Trollok, amelyben a mogorva Ágos népe mindig vidám hercegnőjével, Pipaccsal kénytelen társulni, hogy kiszabadítsák elrabolt társaikat. Elképesztő mennyiségű cukiságra számíthat az a család, aki ezt a filmet választja hétvégi programnak. Az angol nyelvű verzióban Anna Kendrick és Justin Timberlake, magyarul pedig Csuha Bori és Bereczki Zoltán szólaltatja meg a két főszereplőt.

    Érettségi (Bacalaureat)


    Keleti szomszédaink nem rettennek vissza attól, hogy szembenézzenek a társadalmi problémáikkal. Az Érettségi fő fókusza a mindennapi mutyi, orvos főhőse nem fogad el hálapénzt, távol tőle a korrupció, csak azt szeretné elérni, hogy lánya a lehető legjobb eredményt érje el az érettségin. Christian Mungiu bátran moralizál, legismertebb rendezéséhez, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap-hoz hasonlóan pedig a néző türelméhez sem él vissza. Az Érettségi legújabb bizonyíték arra, hogy még mindig van erő a román újhullám filmjeiben.

    24 hét (24 Wochen)


    A tartalomleírás alapján mindenki egy megrázó, ám kissé közhelyes, happy enddel záruló történetre számíthat: egy anya súlyos dilemmákon egy keresztül, miután az orvosok megállapítják, hogy Down-kóros magzatot hord a szíve alatt. Egy erkölcsi tanmesére tippel az ember, ami azt sugallja majd, hogy minden ember egyenlő és mindenkinek joga van az élethez.

    A 24 hét rendezője, Anne Zohra Berrached eleinte fel is mondja a sémát, megjelennek az első félelmek, a külvilágtól érkező zavarba ejtő reakciók, a pár által forszírozott pozitív hozzáállás és a mögötte meghúzódó belső feszültség is, amiből elkerülhetetlenül konfliktusok lesznek. De ahogy a film halad előre, a várt megoldás helyett csak egyre eszkalálódik a dilemma, és a végére olyan gyomrosokat vág be nekünk a film, amitől nem könnyű utána szóhoz jutni. Taigatosz ma is létezik, csak igyekszünk eltagadni, de a 24 hét megtöri a hallgatást.

    Kubo és a varázshúrok (Kubo and the Two Strings)


    A Disney és a Pixar kezdhet aggódni, a Kubo és a varázshúrok-kal a Laika stúdió komoly támadást indított az animációs filmek trónjáért. A japán mitológiából táplálkozó rajzfilm egyszerre mesél el egy csodálatos és megindító történetet Kubo felnőtté válásáról, és vall a történetmesélés csodájáról. Ennek tetejébe még annyira szépek, izgatóan eklektikusak és mozgalmasak a félszemű srác vándorlását megörökítő képek, hogy azok még szöveg nélkül is lenyűgöznék az embert.

    Ernelláék Farkaséknál


    Hajdu Szabolcs egy intim kamaradarabbal jelentkezett, melyben a mindennapi vergődéseink sűrűsödnek össze, azzal a megnyugtató felismeréssel, hogy úgy élünk, ahogy mások is, nincs ebben semmi tragédia. A színész-rendező fantáziája határtalan, mégsem veszíti el a kapcsolatot a földdel, sőt, ismét bizonyosodik, hogy az emberi játszmák egyik legpontosabb ismerője és tolmácsa.

    Török-Illyés Orsolya fáradt és kétkedő, Szabó Domokos félelmetes a komplexusaival és korlátoltságával, Tankó Erika Garcia Lorca nőalakjait idézi erdélyi dialektusban, Hajdú Lujza ártatlan és lírai, Hajdú Zsiga pedig olyan vásott és eleven, amilyet magyar filmben ritkán látni. Házasságban, családban élni senkinek sem könnyű - ennek az életnek a folytatásához ad lelkesedést és hitet Hajdu Karlovy Vary-nyertes alkotása.

    Toni Erdmann


    Minél több filmet lát az ember, annál kevesebb esélye van a katarzisra, már szinte el is felejtettük, mit jelent az. Szerencsére azonban itt ez a negyedóra híján háromórás német vígjáték, ami nemcsak a falhoz vág, a mennybe emel, vinnyogó nevetésre késztet, és zavarba ejtő érzelmi kitöréseket okoz, de a végén pontosan azt a megtisztulást éljük át, ami elvileg minden művészi alkotás célja. És ez akkor is bekövetkezik, ha pontosan tudjuk előre, és felkészülünk rá.

    Kiéhezettek (The Girl With All The Gifts)


    A hatszoros Oscar-jelölt Glenn Close, az egyik legtehetségesebb Bond-lány, Gemma Arterton és egy fantasztikus gyerekszínész, Sennia Nanua visszaadta az utóbbi években ellaposodott zombifilmes műfaj erejét. Talán még soha nem voltak ennyire emberiek az élőhalottak. A Kiéhezettek egy ügyes trükkel rögtön berántja a nézőt, a főszereplő lány egyszerre szerethető és viszolyogtató, a finálé pedig még a zsáner legnagyobb rajongóit is meg fogja lepni.

    Kút


    A Kút egy fokkal talán elmarad Gigor Attila kultikussá vált morbid krimijétől, A nyomozó-tól, de ez a neo-westernbe oltott, enyhe melankóliával átitatott, szikár bűndráma bővelkedik jól megírt karakterekben, a fergeteges erőszakot pedig megkapó romantikus szál ellensúlyozza. A kurvákból és gengszterekből álló csapat egy benzinkútnál ragad, és ahogy lenni szokott, a kényszerű összezártságban felbuzognak a mélyből a titkok és indulatok. Ha Kurta Niké és Trokán Nóra ezek után nem válnak mozisztárokká, az a magyar filmgyártás bűne lesz.

    Határtalan szerelem (Worlds Apart)


    Érthetetlen, Magyarországon miért nem készülnek olyan filmek, mint a Határtalan szerelem, de addig is örüljünk annak, hogy legalább egy magyar szereplőt fel tud mutatni az utóbbi évek legsikeresebb görög filmje, ami ideális kombinációját alkotja a hollywoodi giccsnek és az európai filmművészetnek. Úgy mesél el három szerelmi történetet – három generációban, három különböző társadalmi osztályban –, hogy mögötte ott a mai görög valóság, amire amúgy is mindenki kíváncsi, hiszen annyit hallott róla a hírekben: a gazdasági válság, a szélsőjobboldal önkényes leszámolásai és a menekültválság.

    Mindez, ha nem is mélységében, de erőteljesen megjelenik, és nem hat ránk nyomasztóan, mert ellenpontozza a lírai cselekmény, amin többször is kellemesen elpityeredhetünk. Egyszerű, de profi munka, amit nemcsak Osvárt Andrea kedvéért érdemes megnézni – bár ő is remekül megállja a helyét –, hanem mert olyan filmélmény, amire a legtöbb ember vágyik, amikor moziba megy: érzelemgazdag, de gondolatot is hagy maga után.

    Bridget Jones babát vár (Bridget Jones's Baby)


    Az történt, amire senki sem számított: nemcsak nézhető, de egész jó film született a Bridget Jones harmadik részéből. Hugh Grant karakterét kivéve minden megmaradt, amit szerettünk az első két epizódban, a Bridget Jones babát vár mégsem fulladt önismétlésbe, hanem tovább tudott fejlődni egy nagyon mai történetté. Még Renée Zellweger is kellemes csalódást okoz, nem tette tönkre sem a plasztika, sem a hatéves kihagyás.

    Florence – A tökéletlen hang (Florence Foster Jenkins)


    Látszólag egy újabb, látványos, eltúlzott Meryl Streep-show a Florence Foster Jenkins, valójában azonban egy ízléses, megható és leginkább rendhagyó szerelmi történet a fülsértő hangú, álomvilágban élő énekesnőről és a kettős életet élő férjéről. Stephen Frears rendező nem hagyja, hogy egyszemélyes előadássá váljon a film, egy teljesen hihető és komolyan vehető drámai háttér bontakozik ki hús-vér emberekkel. Hugh Grant megérdemelné élete első Oscar-jelölését.

    Rossz anyák (Bad Moms)


    Nem könnyű egy dolgozó anya élete, de igazán pokollá csak a többi anya teheti. Itt az ideje hát fellázadni a sok elvárással szemben, és végre egy kicsit önzőnek lenni – sugallja a Rossz anyák című hollywoodi komédia. Hullámzó színvonalú film, de itt most a gesztus a fő, hogy elismerik: dolgozó anyának lenni zsonglőrmutatvány, véget nem érő akadályverseny, biztosítás nélküli kalandpálya, aminek a teljesítéséért nem jár díj.

    Valamint azért a sok életből vett momentumért is jár a dicséret, amikben minden nő magára ismerhet. Mila Kunisra továbbra is öröm ránézni, gyakorló anyaként a kisujjából rázta ki a szerepet, az igazi meglepetés azonban Kathryn Hahn, aki egy ősasszony erejével lökdösi a filmet egyre merészebb végletek felé.

    A kis kedvencek titkos élete (The Secret Lives of Pets)


    Kellemes családi szórakozás egy hétvégi délután – A kis kedvencek titkos élete pontosan azt hozza, amit az előzetesek alapján várni lehetett tőle. Még azzal együtt is, hogy a két elhurcolt kutya után eredő házi kedvencek története egy fokkal bonyolultabb a megszokotthoz képest. A sok kutya, macska és nyúl először mind úgy viselkedik, ahogy várnánk tőlük, de aztán persze bőven szolgáltatnak meglepetéseket is. A Vivaldira otthon hagyott, majd arról System of a Downra váltó díszebre például elég csak rágondolni, és máris mosolyogni támad kedvünk. A Gru alkotói megváltak a Minyonok kissé debil humorától és halandzsájától, és egy gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezhető filmet tálaltak fel. Két év múlva jöhet a folytatás.

    Az Ernelláék Farkaséknál és A martfűi rémről szóló rész Gyárfás Dorka kritikája alapján készült. A 24 hét-ről, a Toni Erdmann-ról, a Bridget Jones babát vár-ról és a Határtalan szerelem-ról Gyárfás Dorka, A kis kedvencek titkos életé-ről Csanádi Márton, a Doctor Strange-ről, Az eljövendő napokról, a Florence - A tökéletlen hangról és a Café Society-ről Onozó Robert, a JutalomJáték-ról és az Állva maradni-ról pedig Varga Ferenc írta az ajánlót.

    Let's block ads! (Why?)

    Forrás...