Emlékszünk még, amikor megjelent a piacon a PlayStation és az Xbox, majd azok leszármazottai, a PS2 és a PS3, valamint az Xbox 360? Tény, nem ma volt. És arra, amikor magunkban vagy a neten morgolódtunk, mert a következő Halo vagy Gears of War csak Xboxra jelenik meg, a felújított Resident Evil meg csak GameCube-ra? De annak is dicsértessék a kedves anyukája, aki PlayStation-exkluzívvá tette az Uncharted-sorozatot. Ezek voltak azok az idők, amikor sokan teljes magabiztossággal kántálták, mint egy rossz mantrát: a PC-játékok halottak. Tény, volt egy időszak, amikor vészjóslóan kevés nagy cím jelent meg kedvenc masinánkon, de ez már tovatűnt, hiszen a manapság már csak a Sony foglalkozik exkluzív címekkel a két konzolóriás közül, és az indie fejlesztőknek hála, na meg MMOG-k térnyerésével a PC újra erőre kapott. Ártott vagy használt? Szerény véleményem szerint valahol középúton lehet a válasz ebben a kérdésben. Igazán akkor használt volna, ha valódi, combos verseny alakul ki, de úgy érzem, hogy a Microsoft valahogy sosem tudott felnőni ebben a tekintetben a Sony-hoz. Akármit csináltak, valahogy mindig egy lépéssel lemaradtak. Nem azt mondom, hogy az Xboxokra rosszabb játékok jelentek meg, csak ha ma, így a gép előtt ülve megpróbálnék ütős Xbox-exkluzívnak indult és az is maradt címet mondani, hát nem lenne hosszú a lista. Valahogy több PS-exkluzív cím jut eszembe, mint a konkurencia esetében. Talán ez is közrejátszott abban, hogy mára a Microsoft átállt a crossplatform támogatásra, és elindított az Xbox Play Anywhere programot, ami lehetőséget biztosít arra, hogy amit PC-n elkezdünk, azt Xboxon folytathatjuk, vagy fordítva. Bevallom, ez a kezdeményezés nekem úgy is tetszik, hogy amúgy semmiféle konzolom sincs. És itt jönne közbe, ami miatt én azért valahol mindig is pipa és/vagy féltékeny voltam az exkluzív címekre. Világéletemben PC-s voltam, és amilyen sebességgel vásárolok PS4-et, lehet az is maradok. De épp ez az, hogy azért szeretnék PlayStationt, mert arra jelentek meg olyan játékok, amik érdekelnek. Ez egyrészt egy példa arra, miben lehetett vagy lehetett volna hasznára a játékiparnak az exkluzív verseny. Ne általános, de sok ember inkább az alapján dönt, hogy melyik platformra jelenik meg olyan játék, ami őt érdekli. Xboxon számomra nagyjából van kettő, PS-en tíz. Egyértelmű a választás. Főleg manapság, miután bármi, ami megjelenik Xbox One-ra és érdekel, az tuti jön PC-re is, ami meg már van. Szóval valahol használt, szorgalmazta a két nagyot, hogy jobbnál jobb játékot dobjanak ki saját konzoljaikra, így elhódítva a konkurencia játékosait. A kisebb konzolgyártók, mint a Nintendo ebben a tekintetben véleményem szerint amúgy azért nem számítanak, mert ők kifejezetten olyan játékokkal foglalkoznak, amik nem is nagyon érdekeltek PC-n, PS-en vagy Xboxon, és, ha meg is jelent, nem volt oly jelentős. Ezt sem leszólásnak szánom, persze, csak arra próbálok rávilágítani, hogy egy Wii U-nak vagy Switch-nek más a célja, célközönsége, mint a PC-nek, PS4-nek vagy az Xbox One-nak. De visszakanyarodva, valahol árt is, hiszen itt van szegény PC-s banda, akik viszont rengeteg jó játékról csúsznak le. Ehhez még nem is kell fanatikusnak lenni, elég, ha csak úgy van vele, hogy ha van egy kis pénze, inkább a PC fejlesztésébe öli, mert mégis csak azon a platformon játszik többnyire. Legalábbis én tényleg csak az exkluzív játékok miatt vennék PS4-et, amúgy maradnék PC-n. Persze nyilván nem vagyok kivetíthető az egész játékos társadalomra, de vannak hozzám hasonló emberek is, akik nem vallják magukat PC Master Race-nek, csak éppen ezt szokták meg. És a jövő? Mint fentebb írtam, a Microsoft inkább átállt a platformok köti támogatásra, vagyis – néhány kivételtől eltekintve – nincs igazán exkluzív Xbox One cím, helyette megjelennek konzolra és PC-re is (jellemzőre Windows 10-re) a játékaik. Hogy ez meddig marad így, az jó kérdés, bár szerintem – ahogy azt egy másik cikkben kifejtettem – ezzel saját konzoljuk alatt vágják a fát. A Sony viszont kitart az exkluzív címek mellett, amivel első körben lazán megnyerte a konzolháborút, bár azóta azért az Xbox is felzárkózott mögé. Hogy ez mennyire jó vagy sem, azt sajnos én nem tudom megmondani. Engem személy szerint egy picit bosszant, hogy konzolt kell vennem, ha a The Last of Usszal vagy a Horizonnal akarok játszani, ugyanakkor, ha megvenném, valószínűleg azért nem lennék annyira bosszús és élvezettel játszanék rajta. És úgy tűni, ez a fele felvágott a jövő. A Sony kitart az exkluzív címeknél, ami nyilván jót fog tenni a PlayStationnak, míg a Microsoft támogatja az Xboxot és a PC-t – bár érzésem szerint ezen a téren végül az Xbox elvérzik, és a PC lesz a Microsoft igazi (windowsos) multiplatformja. Szigorúan szerény véleményem szerint. Jó ez nekünk? Igen is meg nem is. Igen, mert a versenyszellem él, és mert a fejlesztők maximálisan kihasználják az egyes konzolok lehetőségeit. Lehet, hogy a PC-n nincsenek korlátok, de azért csak elcsöppen a nyálunk egy Horizon láttán is. És bár tudom, hogy az elkötelezett PC-sek számára ez eretnekség egy PC-stől, de leírom: azért a konzolok nagy előnye, hogy nem kell fél órát elcseszni az opciózással. Másrészt meg nem jó, mert süssék meg a cégek, hogy rákényszerítenek egy konzol megvásárlására. Mert bizony, ha játszani akarok bizonyos játékokkal, akkor meg kell vennem a konzolt. Nyilván nem tartanak puskát a fejemhez, de majdnem. Egy ideális világban nem kéne PC, PS és Xbox között döntenem, játszhatok mindegyikkel mindenen. Persze nem élünk ideális világban… Let's block ads! (Why?) Forrás...
