Egy játék sikere az esetek túlnyomó többségében annak rajtján áll vagy bukik, de van-e visszaút? Feltámadhat-e egy játék hamvaiból? Mindig voltak és mindig lesznek is játékok, melyek már az induláskor megássák saját sírjukat. Elég csak az elmúlt egy-másfél évre visszatekintenünk, és már nem is elég egy kezünk arra, hogy megszámoljuk a messiásként (na jó, legalábbis nagyon) várt játékokat, melyek már az első napon vagy a sajtónak kiadott előzetes példányok értékelései alapján megbuknak. Ezek javarészt eltűnnek a süllyesztőben, némelyiknek azonban kialakul egyfajta kultusza és hűséges követőtábora (rosszmájúaknak netszótár: elvakult fanboy), de arra, hogy új lendületet vegyenek, nemigen akad példa. Vagy mégis? Jó munkához idő kell? Ahhoz, hogy a dolgokat lehetőleg objektíven igyekezzünk szemlélni, meg kell néznünk a miérteket. Elméleti síkon mozogva egy játék szinte tökéletesre csiszolható, ha kellő időt (és pénzt) fordítanak a fejlesztésre, gondolnánk, de ez nem feltétlenül igaz. Trágyából nem lehet várat építeni, ahogy mondani szokás - de kőműveskanál nélkül sem nagyon. A netes hozzászólásokat olvasva általános kifogás az időhiány vagy a csúf kopasz Hókuszpók kiadó nyomása, ami logikus, de - lássuk be - ugyanakkor nagyon kényelmes magyarázat. Az már ritkábban derül ki, hogy elfogyott a pénz, amatőr csapatra bízták a munkát, nem volt megfelelő minőségi tesztelésnek alávetve, vagy egész egyszerűen olyan játékmotort kezdtek el használni, ami egész egyszerűen nem elégíti ki az adott cím igényeit. Vagy maga az alapötlet egy elrontott, hiányos elképzelés, amire a hájp-vonat csak rátesz még egy lapáttal. Ahelyett, hogy tovább kertelnék, térjünk rá a páciensekre, az egyes esetekben alkalmazott kúrálásra és annak sikerére, majd a végső diagnózisra. Rendhagyó kórkép-körkép következik. Space Hulk: Deathwing Az első beteg a Space hulk: Deathwing. Ez lehetett volna az a játék, mely a Warhammer fantasy világát megidéző Vermintide után a Warhammer 40.000 univerzumba helyezi a Left 4 Dead játékmenetét. A béta során gyülekező felhőket még egy megrögzött rajongó fejéhez hegesztett rózsaszín szemüveg lencséin keresztül szemléltem. De nem is olyan mélyen ott motoszkált a kisördög, hogy ez bizony ugyanilyen játszhatatlan lesz megjelenéskor is. Így lett. Másfél óra szenvedés után visszakértem a pénzt. Ez bizony súlyos eset, melyet pár javítófolttal és néhány tartalmi frissítéssel igyekeztek orvosolni, azonban a megjelenés óta ezek száma alacsony. Az alkalmazott kúra a kór technikai oldalát valamelyest kiküszöbölte, de az örökletes betegségekre ez sem gyógyír. A vontatott és átgondolatlan játékmenet, a félbehagyott és értelmetlen funkciók (ajtóhegesztés, hackelés) a példaképként emlegetett Left 4 Dead rendezőjének nyomába sem érő spawn-rendszer gyakorlatilag megölte a játék fő vonzerejét, a többjátékos módot. A páciens lélegeztetőgépen van, újrázásra vagy folytatásra nincs remény. Eutanázia javasolt. Carmageddon: Reincarnation / Max Damage Régebbi gyógykezelt a Carmageddon-sorozat legújabb tagja. Az amúgy kellemes emlékeket idéző játék súlyos technikai problémákkal küzdött végig a születését megelőző korai hozzáférés során, de a Stainless Games megmakacsolta magát és hamar piacra dobta a félkész terméket. Mint játék, szódával egynek elment, de az idejétmúlt külső legföljebb a nosztalgiázni vágyóknak nem volt zavaró, az e mellé társuló gyenge teljesítmény pedig aligha volt elfogadható. Különleges klónozásos eljárást alkalmaztak: a kimaradt funkciókat fejlesztési idejét összevonták a konzolos verzióval, majd kicsit kibővítve és átkeresztelve (Carmageddon: Max Damage) újra piacra dobták, ezúttal technikai problémák nélkül. Ráadásul azok, akik már beruháztak az eredeti példányra, grátisz megkapták könyvtárukba a felújított változatot. Igaz, ez az idejét múlt képi világon és a repeteitív játékmeneten nem sokat segített, de a Carmageddont nem is ezért, hanem debil bája miatt szeretjük. A páciens felépült, örökletes betegségeit azonban nem lehet orvosolni. Fogyasztható. Titanfall 2 A Titanfall 2 egy különleges beteg, melyet folyamatos megfigyelés alatt tartok. Maga a játék egyébként elődjének hibáiból tanulva kifejezetten jó és ötletes, majdhogynem tökéletesre csiszolt harcokkal és egyensúllyal, valamint egy meglepően jól sikerült kampánnyal karöltve jelent meg. Egyetlen baja, hogy rosszkor volt rossz helyen: a Battlefield 1 megjelenésének hónapjában kiadni furcsa döntés volt, az Electronic Arts másik nagyágyúja elszipkázta a potenciális játékosokat, akik azóta is csak szivárognak. Külön receptet nem váltottak ki, az eredeti terveknek megfelelően, ingyenes tartalmakal bővül a játék. Ezekhez szezonbérlet vagy extra ráfordítás nélkül, csak az alapverzió megvásárlásával bárki hozzáférhet, ennek köszönhetően egy elkötelezett közösség alakult ki, melynek további bővítése folyamatosan zajlik. Gyors áttörést véleményem szerint egy igazán tartalmas kiegészítővel és ezzel párhuzamosan agresszív marketinggel lehetne elérni, de erre vajmi kevés az esély. A páciensnél csupán hipohondriát és mániás depressziót diagnósztizálunk. Erősen ajánlott. For Honor A For Honor komoly tünetegyüttessel érkezett: az alapvetően jó ötletre épülő játékot azonban a felelőtlen szülői magatartás az öngyilkosság szélére sodorta. A hatalmas érdeklődést követően a háttérben meghúzódó malőrök és rossz elképzelések egész sorát kéne leküzdenie. A saját szerverek helyett a peer-to-peer rendszerre épülő matchmaking, a különféle játékban fellelhető hibák (exploit) kihasználásának lassú kiküszöbölése, az ergya kampány, és a rendszeresen félrecsúszott kommunikáció tetézi a bajt. Folyamatos és intenzív kezelésnek vetették alá a játékot, melynek eredménye várat magára. Ingyenes hétvégék, próbalehetőségek, leárazások egész sora mellett tartalmi frissítések, foltozgatások kísérik. A technikai oldalt tovább javíthatja a saját szerverpark, emellé társul a folyamatos médiajelenlét is, élőközvetítések, fejlesztői adások, sőt még bajnokság is lezajlott már. A folyamatos negatív visszhang azonban sokak kedvét elveszi a For Honortól, melyre igazi megoldást egyelőre nem találtak. A páciens súlyos állapotban van, felépülésére hosszú távon még van esély. Megfontolandó. No Man's Sky A No Man's Sky a felsoroltak közül talán a legkomolyabb bajjal érkezett a műtőbe, kicsit több mint egy éve. A túltolt és be nem váltott ígéretek, az enyhén szólva kifogásolható technikai oldal és az önismétlő játékmenet sokaknál kiverte a biztosítékot. Furcsa mód azonban talán éppen a visszásan elsült marketing az, ami megmentheti a játékot a süllyesztőtől, hiszen ennek köszönhetően igen nagy pénzt kaszáltak a Hello Games (és a Sony) csapatának tagjai. A legnagyobb titoktartás mellett kezdődött meg a kúra, melynek végső eredményét még korai lenne megjósolni. Három, sorban egyre nagyobb méretű javítással egybekötött tartalmi bővítést kapott a játékHa a jövőben hasonló ütemben, hasonló méretű műtéteket hajtanak végre a rajta, akkor akár lábra is állhat, bár a múltját sokan így sem fogják feledni. Persze a túlélőjátékokra jellemző örökletes hibákat (repetitív) nem lehet elfedni. A nagy kérdés az, hogy az ígéretek valóra válnak-e. A páciens pillanatnyilag túl van az életveszélyen, de még sok műtét vár rá. Megfontolandó. Jelentés Az osztályon még számos beteg fekszik, hely híján azonban nem mindegyiküket mutattuk be részletesen (csak párat említve: Street Fighter V, Mass Effect: Andromeda, Mafia 3), a következtetéseket azonban ebből a csoportból is levonhatjuk: a gyógyuláshoz idő kell, és a megoldás sem mindig kézenfekvő. A címben feltett kérdésre válaszolva, megggyőződésem, hogy feltámadhat egy játék, de olyan sikeres valószínűleg már sosem lesz, mint lehetett volna, ha nem kerül be a képzelebeli intenzív osztályra. A végső döntést viszont rád bízzuk kedves olvasónk: ha vásárlásra szánod el magad járj utána, és azt vedd figyelembe, hogy a jelenlegi állapotában megéri-e számodra a beruházást a kiszemelt játék. Let's block ads! (Why?) Forrás...
