Google és Facebook, személyes keresőalgoritmus és hírfolyam. De tényleg jó nekünk, ha tálcán kínálják azt, amit hallani akarunk? "A kizárólag ismerős dolgokból felépített világ egy olyan hely, ahol nem tanulhatunk semmit... mivel egy láthatatlan autopropaganda ismétli újra és újra saját elképzeléseinket" - Eli Pariser Fejlődés = változás? Páran talán már hallottátok az Eli Pariser nevéhez fűződő "információs buborék" kifejezést. Akik számára még ismeretlen a fogalom tartsanak velünk (de azok is akik tudják miről is van szó) - ígérem, elgondolkodtató lesz. Az információs buborék elképzelése nem újkeletű, sőt. Valamilyen szinten mindig is jellemző volt így vagy úgy az emberi társadalom történelmében, az idők és a technika fejlődése során azonban sokat változott. Manapság sokan "Világfalu" névvel illetik a bolygónkat, mondván: a felgyorsult információcsere végett ma nem tart tovább, hogy eljusson egy hír hozzánk Japánból, mint száz évvel ezelőtt a falu egyik végéből a másikba arról, hogy Béla bá csirkéit este már megint megkóstolta a róka. Persze technikailag igaz az állítás, de nem minden esetben tudunk többet a világról, mint száz évvel ezelőtt. Ahogy annak idején "falu-line" éltek az emberek, és azt tudták, amit elmondtak nekik, vagy amiről hírt hoztak a faluba. Ma a világ egyre nagyobb része már on-line éli az életét és a postás szerepét átvette a Facebook és/vagy a Google. Ezzel azonban csak átalakult a hírhozó szerepe, de a helyzet lényegében nem változott, sőt. Hogy miről hadoválok? A technika ördöge Online kereséseidről, a látogatott weboldalakról, az ott töltött időről, a kattintott reklámokról, egy szóval az "életedről" ha karadod, ha nem, leltár készül. Az így létrehozott profil alapján aztán algoritmusok segítségével meghatározzák azt, hogy mi az érdeklődési köröd, és ez alapján személyre szabott keresési találatokat, híreket, reklámokat fogsz kapni. Nem hiszed? Tegyünk egy egyszerű kísérletet, amihez a segítségetekre lesz szükség: írjátok be a keresőbe, hogy "filmek", majd írjátok le, vagy küldjetek képernyőmentést az első oldalról és osszátok meg velünk! Itt az enyém, mellette Dzséjt kollégáé: Mint az már csak ebből a két példából is kitűnik (tudom, kicsi a felbontás, de talán még kivehető), más oldalakat kaptunk - persze eleinte van némi átfedés, de az már elsőre feltűnhet, hogy én képeket és ajánlókat nem is kaptam - valószínűleg azért, mert én Firefoxot használok böngészésre, Dzséjt pedig Chrome-ot. Eleinte csak a sorrend más de nagyjából ugyanazok az oldalak (relevancia és szponzorált tartalmak), de tovább haladva a találatokban, egyre jobban eltér egymástól a két lista. Ezt nevezzük szűrőbuboréknak, ez az a szemüveg amin keresztül a világot látod, legalábbis online. Akarva-akaratlanul tehát mindannyian falat építünk magunk köré, amin csak az juthat át, ami minket érdekel; egyfajta visszhangkamrát hozunk létre, mely saját nézőpontunkat erősíti újra és újra. Hol itt a gond? Rögtön a cikk elején olvashatjátok a választ. Pozitív visszacsatolás A helyzet azért nem olyan szörnyű, mint amilyennek elsőre hangozhat - és nem is a Google vagy a Facebook hibáztatása a célja ennek a rövid kis írásnak. Ugyanis bár igaz, hogy valamelyest rásegítenek a technikai megoldások, az emberi természet sokkal inkább befolyásoló tényező. Megszeretünk vagy megszokunk egy weboldalt és visszajárunk, azt részesítjük előnyben a másokkal szemben szemben és a többit kizárjuk vagy csak ritkán látogatjuk. Az ember társas lény, és természeténél fogva olyan közösséget keres, ahol egyetértésre lel, a sajátjával egyező nézetekkel találkozik - legyen szó politikáról, szórakozásról, művészetről vagy bármi egyébről. Vagyis a hiba igazából bennünk, bennetek van. A vicces, vagy inkább ironikus az egészben az, hogy az ilyen írások általában azokhoz nem jutnak el, akikhez igazából szólnak. És ezt, mióta a PGO-nál tevékenykedek, már biztosan tudom. Látom, hányan kapják meg Facebookon a híreinket, azt is, hányan olvassák ténylegesen és mennyire érdekel titeket egy-egy téma, vagy éppen játék. Azt is látom, hogy az irányított, a közösségi oldalon megforduló hírekhez mennyire hozászokott a közönség, hogy milyen arányban hagyjátok el az oldalt egyetlen hír elolvasása után - látom lassan épülni a falat, amit magatok köré húztok. Több önállóságra, nagyobb nyitottságra van szükség, mert itt ez a fantasztikus találmány, amit úgy hívunk Internet. És a legtöbben nem használják másra, mint bulvárhírek olvasására, ingyen pornóra meg trollkodásra, és csak azt olvassák amit eléjük raknak. Nem akarok álszentnek tűnni, néha jól esik kiengedni a gőzt és mindenkinek kell is - de a faluval ellentétben már nem kell Manyi nénire várni, elég kattitani egy párat és tényleg kinyílik a világ. Már ha érdekel. Ja, és tudjátok, akinek nem inge... Let's block ads! (Why?) Forrás...
