Háromszázhuszonöt éve, 1692. március 1-jén kezdődtek el a több tucat áldozatot követelő hírhedt salemi boszorkányperek. A tömeghisztéria kialakulásának, az ártatlanok meghurcolásának és elítélésének máig elrettentő eseteiről Arthur Miller írt nagy sikerű drámát. A magyarországi boszorkányperek történetének is volt egy Salem-je, Szeged. Puritánok fanatikus boszorkányhite A 17. században Massachusettsben letelepedő angol puritánok hittek a boszorkányságban, s nem ritkán vádolták meg a szigorú szabályaiktól eltérően viselkedőket, másként vélekedőket azzal, hogy az ördöggel cimborálnak. Az Újvilágban alakuló közösségeknek számos nehézséggel kellett szembenézniük, de Salem Village (ma Danvers) különösen híres volt békétlenségéről. Boszorkánygyűlés Forrás: Still of Wynona A lakosok egymással és a közeli Salem várossal is vitában álltak telekhatárokat, legeltetési jogokat vagy éppen az egyházi kiváltságokat illetően. A helyiek végül külön egyházközséget alapítottak, de a civakodó és fukar nyájat több lelkipásztor is otthagyta, mígnem a hivatalt 1689-ben Samuel Parris foglalta el. Gonosz szellemek szállták meg a kislányokat az orvos szerint 1692 januárjában a tiszteletes kilencéves lánya, Betty és annak 11 éves unokanővére, Abigail Williams furcsa rohamokat kaptak, belázasodtak, visítottak, törtek-zúztak, artikulálatlanul üvöltöttek, rángatóztak, kitekert pózokban fetrengtek. A helyi orvos viselkedésüket, amely több hasonló korú lányra is átragadt, jobb híján azzal magyarázta, hogy gonosz szellemek szállták meg őket. 1692 március elsején kezdődött el a tömeghisztériává fajult salemi boszorkányper Forrás: Wikiwand A lányokat kihallgatták, s ők február végén a rontás okozójaként Titubát, a Parris család karibi rabszolgáját, egy Sarah Good nevű koldusasszonyt és az idős, elszegényedett Sarah Osborne-t nevezték meg. A három nőt letartóztatták és március 1-jén megkezdték kihallgatásukat. Osborne és Good ártatlannak vallotta magát, de a kezdetben tagadó Tituba hamarosan beismerő vallomást tett és részletesen ecsetelte a Gonosszal való lepaktálásukat, így bebörtönözték őket. Lavinává dagadt a boszorkányhisztéria A "megbabonázott" lányok (feltehetően szüleik sugallatára) újabb és újabb nevekkel álltak elő, akik mind a bíróság elé kerültek, még egy négyéves kislány is. A vádlottak száma, akik között már férfiak is voltak, áprilisra elérte a húszat, egy házaspár csak azért lett gyanús, mert nem hittek a vádaskodásoknak. Boszorkányok a sátánt imádják egy 16. századi fametszeten Forrás: Wikimedia Commons Május végére újabb harminccal nőtt a megvádoltak száma, közülük többeket a környező településeken tartóztattak le. Az ügy egyre nagyobb hullámokat keltett, s május 27-én a gyarmat kormányzója elrendelte a súlyos bűnügyekben eljáró Special Court of Oyer and Terminer megalakítását. Lefogják Sarah Osborne-t Forrás: Witch of Salem A nyolctagú testület (amelynek egyik tagja John Hathorne, az író Nathaniel Hawthorne felmenője volt), június 2-án Salemben tartott első ülésén Bridget Bishop ügyét tárgyalta meg. A pletykás természetű, szabados életvitelű nőt bűnösnek találták boszorkányságban, és június 10-én - a perek első hivatalos áldozataként - felakasztották. Júliusban és augusztusban öt-öt személyt (köztük George Burroughs volt salemi tiszteletest), szeptember 22-én pedig újabb nyolc vádlottat küldtek bitófára ugyanezzel a váddal. Megelégelték a kétes látomásokon alapuló bírósági ámokfutást Az esetek többségében a megbabonázottak látomásaira és az általuk látott jelenésekre alapozott ítéletek ellen többen is szót emeltek. Increase Mather, a Harvard elnöke október 3-án kelt levelében tiltakozott az ellen, hogy ezeket a "kísérteties" bizonyítékokat elfogadják és azt írta: "inkább meneküljön meg tíz boszorkánysággal gyanúsított, mint hogy egy ártatlant is elítéljenek". Bridget Bishop-ot a vesztőhelyre kísérik Forrás: Wikiwand 1692 októberében végül William Phipps kormányzó Mather kérésére (és miután egyre magasabb állású személyeket illettek a váddal, köztük az ő feleségét is) megtiltotta a további letartóztatásokat, sok vádlottat szabadon bocsáttatott és feloszlatta a fanatikus bírói testületet. Az ennek utódaként 1693 januárjában összeülő felsőbb bíróság 56 vádlottból csupán hármat ítélt el, májusig valamennyi rab kiszabadult. A salemi boszorkányüldözés tömeghisztériává fajult Forrás: Witch of Salem A boszorkányperekben Salemtől Bostonig összesen közel kétszáz embert vádoltak meg. Közülük heten a börtönben haltak meg, 19 embert felakasztottak, egy mindent tagadó idős férfit úgy végeztek ki, hogy nyilvánosan agyonnyomatták kövekkel. Massachusetts állam 1957-ben hivatalosan is bocsánatot kért A hisztéria a kolónia életében, az egyházban és az igazságszolgáltatásban is súlyos károkat okozott. Bár a kegyetlenkedés, az ítéletek megalapozatlansága sok emberben már a perek idején visszatetszést keltett, a bírák és a vádlók közül többen csak később kértek bocsánatot és ismerték be, hogy tévedésükkel bűnt követtek el. A Törvényszék 1697. január 14-én a salemi tragédia miatt elrendelte a böjtölés és lelkiismeret-vizsgálat napját, 1702-ben a pereket bírósági határozattal nyilvánították törvénytelennek. 1711-ben rehabilitálták a salemi boszorkányperben ártatlanul meghurcoltakat Forrás: Wikimedia Commons 1711-ben törvényt hoztak a megvádoltak jogainak és jó hírnevének helyreállítására, örököseiknek összesen 600 angol font kifizetésével adtak jóvátételt. Massachusetts állam 1957-ben hivatalosan is bocsánatot kért a történtekért, 1992-ben Salem városa emlékhelyt hozott létre a 300 évvel azelőtt meghurcoltaknak - mára a boszorkányság a város legfőbb turistacsalogató látványossága lett. Arthur Millert is megihlették a „salemi boszorkányok" A perek pozitív hatásaként a kormányzatra gyakorolt puritán befolyás fokozatosan eltűnt, a túlkapások intő példaként szolgáltak később az Egyesült Államok törvénykezési gyakorlatának megalapozásakor. A hírhedt boszorkányperek azóta is foglalkoztatják az utókort, tudósok kutatják a történéseket, amelyek számos filmet, zeneművet, képregényt és irodalmi alkotást is megihlettek. Arthur Miller amerikai író, 1966-ban Forrás: Wikimedia Commons/Koch, Eric, Anefo A legismertebb Arthur Miller 1953-ban született Salemi boszorkányok című drámája, amely az eseményeket a hidegháború korának kommunistaüldözésével állította párhuzamba, amelynek az író is szenvedője volt. A magyarországi boszorkányperek történetében Szeged volt Salem A magyar jogtörténetből hozzávetőleg ezer boszorkányper ismert. Ez a szám a középkori és kora-újkori európai országok hasonló számadataival összevetve egyáltalán nem tekinthető jelentősnek. A népi babonákon és a régi pogány szokásokon alapuló boszorkányüldözéseket Könyves Kálmán király már a 12. században betiltotta. Könyves Kálmán megkoronázása Székesfehérváron, a Képes Krónika ábrázolásában Forrás: Wikimedia Commons Ettől kezdve csak az úgynevezett maleficák ellen lefolytatott eljárások ismertek a hazai jogtörténetből, elsősorban a 16. és 18. század közötti időszakból. Érdekes tény, hogy a magyarországi boszorkányüldözések fellegvára Szeged volt, az összes ismert eljárás közel fele ugyanis a patinás Tisza-parti városhoz kötődik. Európában a 15. századtól bontakoztak ki a tömeges boszorkányüldözések Forrás: Wikimedia Commons Szegeden zajlott le a magyar történelem legnagyobb, és legtöbb halálos áldozattal járó boszorkányperes is, 1728-ban. A fennmaradt korabeli dokumentumok szerint az 1720-as évek derekán különösen száraz és aszályos időjárás sújtotta a környéket, amit komolyan megsínylett a földművelés. A sorscsapásszerű szárazságban sokan láttak rontást . Az egyre jobban növekvő nyugtalanság termelte ki az első bűnbakot, Kökényné Nagy Anna bábaasszony személyében. Boszorkányszombat a sátánnal, Franisco Goya festményén Forrás: Wikimedia Commons A rossz természetű veszekedős bábaasszonytól sokan tartottak, akiről azt is pletykálták, hogy terméketlenné teszi az asszonyokat. Amikor lefogták, tucatjával tettek hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb vádaskodó vallomásokat a szerencsétlen asszony ellen. Dióhéjban rejtegetett boszorkányzászló, rituális fajtalankodás a sátánnal A korabeli inkvizitórius büntetőeljárás szabályai szerint tortúrának, azaz kínvallatásnak vetették alá Kökénynét. A boszorkányperek nyomozásánál szokásos vízpróbát is el kellett szenvednie, a testét pedig tűkkel szurkálták, hogy felderítsék a fájdalommentes pontokat,amelyekről azt tartották, hogy a sátán stigmái. A kínvallatástól megeredt Kökényné nyelve, és sorra kezdte bemártani ismerőseit, illetve haragosait. Az általános boszorkányhisztéria közepette egyre több személyt vádoltak meg, köztük az alig 16 éves Oxy Ilonát, valamint az ekkor már 82 éves Rózsa Dánielt, a város egykori köztiszteletben álló bíráját,Szeged egyik legmódosabb polgárát. Kecskebak hátán lovagoló boszorkány Albrecht Dürer metszetén Forrás: National Gallery of Art/National Gallery Of Art A tömlöcben sínylődő fogvatartottak kínzás hatására megtett „vallomásaiból" egészen fantasztikus történet kerekedett ki. Kiderült, hogy a szegedi boszorkányok szabályos katonai hierarchiába szerveződtek, volt hadnagyuk, strázsamesterük, kürtösük és zászlótartójuk is. A boszorkányzászlót az egyik asszony egy dióhéjban rejtegette – rögzíti a korabeli jegyzőkönyv. A boszorkányok kapitányának a legtekintélyesebb vádlottat, az agg Rózsa Dánielt tették meg, aki a kínzókamrában beismerte, hogy „egy akó pénzért" hét évre eladta az esőt a töröknek. Európában csak a 18. század végére szűntek meg a boszorkányüldözések Forrás: Wikiwand A részletes jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy boszorkányok keresztény hitüket megtagadva Plutó, vagy Dromó ördögnek esküdtek fel. A sátán bélyeget nyomott a szeméremtestükre, akivel vidám mulatság keretei között fajtalankodtak is. Tizenkét embert égettek meg a szegedi Boszorkány-szigeten A szegedi boszorkányperben összesen tizenkét embert, hat nőt és hat férfit ítéltek máglyahalálra. A népünnepélyszerű kivégzést a szegedi Boszorkány-szigeten hajtották végre 1728. július 23-án, amelyen a város apraja-nagyja összegyűlt. A „boszorkányokat" négyesével láncolták a máglyák póznáihoz, és így égették el őket elevenen. Mária Terézia királynő 1768-ban betiltotta a boszorkánypereket Forrás: Wikimedia Commons Az ezt követő években voltak még kisebb-nagyobb boszorkányüldözések, ám a szegedihez hasonló monstre boszorkányper nem volt sem korábban, sem pedig később nem zajlott le Magyarországon. Magyar földön 1756-ban égettek utoljára boszorkányt; a felvilágosult uralkodó Mária Terézia királynő 1768-ban egyszer s mindenkorra betiltotta ezeket az eljárásokat. Hiába szokás a 18. századot a felvilágosodás korának és a „fény századának" nevezni, az utolsó boszorkánymáglya 1795-ben lobbant fel Európában. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
