Versek és idézetek

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell.
Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt.
De ha megkaptad, már nem érdekel
Ott rohad a szemétdombon majd.

Hogyha börtön ez, a lét az elítélt a szabad
akaratnak rabja,de mégis kell hogy nyugalomra leljen a szív,
keresi, mindig akarja!
Mint a hű öleb suttogom neked,
Hogy mennyire imádlak éjjeleken át.
Szereted az ilyet,
Az én szívem a tied,
De indulok, ha érzem a vér szagát.

De ha a póráz hosszú,
És a nyakörvön tüskék kifele állnak,
A diadal után én visszatérek,
Hogy megpihenjek nálad.

Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,
Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni

 

Kedves Naplóm!
Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz,
Ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább, ha nincs már több,
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny.
Egy könny egy könnybe zárva,
Mint a rab,ki nem szabad, de jóra várva
Száll. Nem kell tanár, a szív nyelvén,
Ért aki érez, én miért ne tenném?
Várj! Csak egy pillanat,
Amíg végig simítom az arcodat,
Gyere ülj ide mellém, had súgjak valamit,
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki,
Tőlem téged senki nem tud elvenni,
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ,
Amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt.
Itt vagy mellettem,más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél nem lenne értelme
Folytatni többé nem kelnék életre.

Ha látlak kiráz a hideg,de félek,
Hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek,
Ne menj el,vigyázz mindig rám,és fogd meg
A kezem,ha rossz útra lépek.
Hozzád fordulok kedves kis naplóm,
Látom nem érted, hogy miért vagyok padlón.
Az életem angyali hangját hallom,
Mindig látom, ahogy kilép az ajtón.
Ő az első szó,ő az utolsó
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom
Ő az egyetlen érték és összes jó,
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom.
S ha egyszer majd elmúlnak az illós napjaim,
Ő marad a nyom naplóm lapjain..
Hozzá szólt millió szerelmes balladám,
Dalban mondanám,ha tudná már hallanám...
Betelt száz lapom, hogy leírtam bánatom,
Várom a napot, mikor újra láthatom.. Hmmm...Mikor újra láthatom.
Már években számolom, a múlt olyan csalóka,
De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba,
Mert végre itt vagy, kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám kérlek nehogy elrontsam!
Bújj mellém jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk, a világtól óvva!
Ez a naplóm én vagyok, a lapokat kitépném,
Csak ott legyek veled, és tudd, hogy miért én.
Átadom neked, ez volt a rejtekem,
Rejtőzz most jól ott benne el velem,
Most nem vagy itt nekem, hisz nem is létezel,
Egy olyan lány vagy, kit a magány képzel el?
Nem! - Érzem ahogy hozzám érsz gyengéden,
Mosolyogsz rám,nem felejtem el, ezt még nem!
Ettől nem féltem, azóta sem bánom,
Megérte évekig téged megvárnom,
Megfogadtad,amit eddig még senki sem,
Hogy örökké mellettem,neked elhiszem,
Benned még megbízom, megbízhatsz bennem is.
Azt,hogy szeretlek elmondhatnám szebben is,
Ne félj kérlek,én már nem hagylak el téged,
Ha lankad az érzés, a gondolat eltéved.
Úgy vagyok veled, más nem is jut eszembe,
Te engem szeretsz, és nem kell más nekem sem,
Én őrködök feletted, mindennap várlak,
Megnyugodhatsz,mert a szívembe zárlak!
'SZERETLEK' - Emlékszem, te mondtad,
Hiszem hogy szeretsz, a láng újra belobban
Tudom, az érzések bennünk még igy élnek
Mondd hogy nem álmodtam...kérlek ígérd meg.
Ha rám gondolsz, ha megcsókolsz,
Ha megbántasz mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább, ha nincs már több,
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny............

 

Te (...) magamra hagysz, én pedig örökre ott maradok. Jövő tavasszal majd megint arra vágysz, hogy itt legyek veled ebben a házban. És ha visszaemlékezel erre a napra, rájössz, hogy boldog voltál.

 

Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk, búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!

 

A becsületét csak az adja el, akinek nincs.
Török László

 

Akinek nincs sem magasztalója, sem ármánykodó támogatója; aki nem tartozik semmiféle testülethez, hanem egyedül van és érdemein kívül nincs más ajánló levele, annak de keservesen kell kínlódnia, hogy utat törjön magának az ismeretlenségből és eljusson egy kegyben levő, önhitt tökfilkó színvonalára!

 

A szíved

A szíved nem hazudik, hogyha meghallgatod
Boldogabb lesz tőle, éjjeled, nappalod
Szíved az iránytű, hogyha eltévednél
Hogy nincsen felemelőbb, egy őszinte érzésnél

Szíved megmutatja, kit tudsz majd szeretni
Kiért tudsz igazán, féltőn megremegni
A szíved nem hazudik, megérzed legbelül
Megbízhatsz majd benne, meglásd, feltétlenül

Szíved a lámpásod, világít előtted
Hogy ne rettegd annyira, a rémisztő sötétet
Szíved a sorsodon, mutatja, mit érzel
S mikor megmutatja, fel nem éred ésszel

Szíved minden érzés, közvetlen tudója
Soha nem tudod meg, hová visz az útja
Mert mikor azt hitted, boldogabb nem lehetsz
Szíved megmutatta, bármikor tévedhetsz…

Szíved az áldásod, Istenhez hű éned
Lelkedet átadja, az Isten szerelmének
Ne úgy kelljen halnod, mikor indulni kell
Hogy ne éld át az édent, szíved szerelmével…

 

Amikor tudod....

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szerete

 

A sors szegénnyé, beteggé, elkínzottá tehet, de züllötté, félőssé; levertté nem; nem veheti el tőlünk megbízhatóságunkat, merszünket erényünket.

 

Az álmok jók és szépek,merj álmodni
Hisz azok valódinak tünnek.
Mindenröl mi szép és jó,merj álmodni.
Mert ha felébredsz,már vége lesz.
Álmodj egy magas hegyröl,melyre felmensz
És ugy érzed majd a hegy csucsán,
A világ tárul rád.
Nézed szemeiddel mily gyönyörü e táj
A nap majd át süti testedet,
s elvakitja szemeidet.
A vágyakozás felhök közt élni
Szálni mint a madár szabadon.
Ugy érzed te is röpülsz,széttárod karjaid,
S gondolatod szárnyakra kap.
A városok pöttömnyi buborékok,
S beolvadnak szinek kavarkádjába.
Mint egy nyilló rózsa, ki egy harmatos reggelen nyitja szirmait.
Mint a könycsep mely szemeden lefolyik.
Illata bejárja a szivedet hogy szinte elakad a lélegzeted.
Merj álmodni a szerelemröl mely oly perzselö.

 

Szívemben csak egyet érzek,
Elrepülni hozzád végleg,
Magasan fel a kék égbe,
Hol madarak repülnek fel a kék égbe.

Tudom hogy messze vagy,
De vállalom.
Mert elrepít a szívem,
Melybe szeretlek nagyon.

Félek,de úgy érzem mennem kell,
Mert a szerelem megöl,ha nem érhetlek el,
S ha meglátom gyönyörű két szemed,
Elfelejtem minden félelmemet.

És ha meglátlak,nem tudom majd mit mondok,
De a két szemed ragyogása,megnyugtat majd

 

Ha valakit mindentől megkímélnek, nem nagy kunszt tisztességesnek maradni.
Szilvási Lajos

 

Mától új útra lépek nem hívlak
Már ha mindenáron ezt kéred,
Mától elfelejtlek téged,
Már tudom jól hogy nem múlik amit érzek,
Élj boldogan nélkülem csak játszottál velem,
hagytad, hogy elhiggyem..

Mától az ég sem olyan kéklesz
Nem lesz, ki már reggelente felébreszt
Nem lesz, ki átölel, ha fázik a szív
És ha kell, rám szól, nem figyelek rá már megint..
Élj boldogan nélkülem csak játszottál velem,
hagytad, hogy elhiggyem..


Ha majd nem leszek neked
valami nyomja a szíved
Rájössz, majd hogy nálam
Jobban senki nem szeretett.

Ha majd nem leszek veled
valami nyomja a szíved
Engem hívsz, de késő lesz
Már rég távol leszek.........öröké........

 

Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!

Ha valakit megajándékoztunk mosollyal: ajándékot adtunk saját magunknak is.

Kérlek, mosolyogj! Ahol nem süt a nap, ott mindenki elszomorodik.

Ha nem tudsz nevetni magadon, az élet sokkal hosszabbnak fog tűnni, mint szeretnéd.

Miért csak addig mosolyognak az emberek, amíg egymásra néznek?

A boldogság egy agyi folyamat, amit - mint mindent - gyakorolni kell. Szánj naponta öt percet a mosolygásra. Csak mosolyogj! Egy idő után természetessé válik.

A mosolygó alattvaló mindig fölényben van az ingerült uralkodóval szemben.

A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.

Egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak.

Számomra a mosoly az egyik legszebb emberi képesség.

Húzd ki magad, mosolyogj, hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől van olyan jó kedved.

Néha az örömöd a mosolyod forrása, de van, hogy a mosolyod lehet az örömöd forrása.
A zöld alma, mikor pirosra változik, a komoly ember, mikor mosolyog, mintha nem egy és ugyanaz volna.

Amikor temetnek, hiába sírsz.
Addig mosolyogj, amíg élek!

 

Az élet maga nem egyéb, mint állandó vihar, amely folyamatosan elmos mindent, ami addig volt, pusztaságot hagyva maga után.

 

Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.
Szabó Magda

 

Nők napjára

Szép napra ébredtünk ma
Ma van a nap amiről mindnyájan
tudjuk hogy kikről szól
kik ők és mit tesznek értünk
hogy boldogok lehessünk.
Igen a Nők akik annyit aggódnak
akik mindig ránk gondolnak
Miértünk élnek és mindent megtesznek
hogy óvjanak és védjenek mert szeretnek.
A jó Isten megteremtette őket
hogy bájuk és szépségük
elbűvöljön minket.
Ez a nap az övék a Nőké
akik mindig voltak és lesznek örökké.

 

Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tűnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok.
Virginia Woolf

 

Köszönöm

Ezer könnycsepp lapul minden verssoron,
ezer ébredés és ezer elszállt álom.
Ezer mosolyba ölelt boldog szenvedély,
mely írásjelet rótt a papírvonalkákon.

Vannak emberek, kik megtanították,
csak érzésből lehet szép verseket írni,
és csak akkor vagyunk méltók gondolatközlésre,
ha erő nélkül tudjuk a szó-kapukat nyitni.

Nekem megadatott ezernyi gondolat,
amitől a lelkem jobbá tudott válni,
s amitől tán a világ is becsüli majd bennem,
hogy én őt is, szépnek mertem látni.

 

Áldás a fenyőkre.

Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.

De lám, itt a tél is! Madár, virág, hol van?
Ti maradtatok csak örök virulóan.
Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,
Néma hirdetői örök Szerelemnek.