Versek és idézetek

Az élet épp olyan, akár egy könnyű álom,
míg gyermekek vagyunk... Aztán felébredünk,
hogy megláthassuk, és megyünk, megyünk,
ébren hajszolva őt e földi tájon,
az álmodott, első gyönyört,
de nem találjuk; összetört,
így hát megyünk tovább, addig keresve,
amíg végső álmát nem hinti ránk egy este.
Manuel Machado

​

 

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.
Victor Hugo

 

A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.
Pál apostol

 

A barátság bonyolult érzések titokzatos, furcsa harmóniája.
Berkesi András

 

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.​

 

[h=5]Móra Ferenc: A CINEGE CIPŐJE


Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.[/h]

 

Az életben akadnak olyan történetek, melyeket minden nyelven túl bonyolult lenne elmagyarázni.

Murakami Haruki

 

Ne akarj mást, ne akarj más lenni:
Parancsra, kérésre, jót, jobbat tenni;
Csapzott szárnyad régen megtörött,
Harag, düh távozott és megszökött.

Ne akarj az lenni, ki nem lehetsz.
Belül csak sírsz, te hiába nevetsz.
Csapzott szárnyad régen megtörött,
Harag, düh elment, - el is költözött.

Ne akarj mást, úgy tenni: jól vagy;
Olvasva, látva mindent, nyomott hagy.
Csapzott szárnyad régen megtörött,
Harag, düh már magától ellökött.

Ne akarj mást, úgy élni: nem érdekel;
Élj úgy, s tudd, téged meg sem érdemel.
Csapzott szárnyad már régen eltörött,
Harag, düh szívedből megszökött.

Ne akarj semmit, csak téged vert át.
Segíteni akartál, látva passzív múltját.
De csapzott szárnyad eltörött végleg,
Harag távozott, - nem tartod ellenfélnek.

Ne akard, hogy lássa: fájnak a képek,
Ne mutasd, hogy vannak még emlékek.
Habár csapzott szárnyad eltörött végleg:
Harag, düh távozott, - mondd el kérlek.​

 

Vándorút



Az Ősz intően utolsó sugarait
Könny-prizmáimban horgolom
Kavargó leveleid, apró ujjlenyomataid
Csalfa szívemben hordozom.
Nincsen már otthonom.

Koldusa voltam mindennek ami szép
Nincsen benned érdemem, Nélküled Üres vagyok
Mégis kedvelted az életem, pedig hamu és por vagyok
Üldözött voltam és elhagyott. Okkal.
De Te meggyújtottad szívem hűlt helyét
Felgyújtottad magányos utam rámtapadt jegét
Arcod ma is rám ragyog. Beragyogod éjjelem elmúló egét.

És én remegve és ámulattal bámulok.
Arcodra ha csak rá mernék és tudnék nézni.
Nem akarnék soha többet félni.
Nem zavarna a távolság, ha átváltozok.

Megmentetted fanyar ízű sorsomat
Elűzted lelkemről a sötét felleget
feláldozva közben értem önmagad
Mindent Aki vagy. Mindent Akivé leszek.
Hogyan köszönhetném meg neked?
Elbuknak előtted a szép szavak
Csak por és szélfútta salak

Ennem adtál mikor éhes voltam
Innom adtál, mikor megszomjaztam
Ruháztál, befogadtál, látogattál, szerelemmel szerettél
Mielőtt még én szerettelek
De túl messze visz, a horizonton túl utam
És bukdácsoló szavaim nem tudják megköszönni neked.

Hagy szeresselek, itt, most, még egy napot.
Házadban hadd éljek, amerre járok, légy velem
Amerre mész, hadd kövesselek, te légy holnapom
Dicsőség, dicsőség neked Istenem
Az egyetlen név, Jézus, légy az ajkamon

Ragyogj fel csaló szívemben,
Éjszakátlan, Egyetlen, Örök Fénysugár,
És én majd meghalok, mégis tudom mi vár
Ments meg addig minden egyes napon
Akaratodnak, tudom meg kell lennie
A világnak, az időnek még el kell telnie

Őszinte fényedet szívemnek fel kell falnia
De ha csak arcodat látnám
Odafenn, az égen
Hiába, mégis, szétesnek a szavak
Odalenn a kútmélyben

Egy pillanatnak sem lenne szabad így megmarnia
Áldott vagy, Aki eljössz majd az Úr nevében
Aki vársz rám, szóval tartasz, hogy ne őrüljek meg,
Beszélsz hozzám, míg a Földnek és Égnek el kell múlni (köszönöm neked)

 

Added after 3 Minutes:

Minden változik

Minden elmúlik a
szépség, az ifjúság.
A kegyetle idő
arcunkra barázdákat váj.

Mint patak a földbe,
ha nem találja nyomát.
Minden változik,
s ez néha fáj.

Mert míg élünk,
nem értjük okát.
S néha arcunkon csorog
a könnyünk,

Mint patak a földeken át.
Mert azt hisszük elmúlt az ifjúság,
s a szépséggel elmúlt
a boldogság.
De se patak, se könny
nem olthatja ki
szívedben a boldogság
lángját,

Ha érzed, hogy van aki még
mindig vár rád,
s csókolja az arcodon
a barázdát!

 

KÖSZÖNÖM ISTENEM....

Istenem köszönöm mindazt amit adtál,
Az éjt a pihenést, a sok -sok szenvedést,
Köszönöm , amiért tűrni tanítottál.
A szenvedéseket , amit a vállamra raktál.

Köszönöm az életet, ami eddig tartott,
Köszönöm a békét, a sok lelki harcot,
Köszönöm Jó Atyám hogy lelkem hozzád vágyik,
Add, hogy legyen erőm egészen hazáig.

Köszönöm a látást, a két szememet,
Melyet fogjon le egykor a Te szent kezed.
Köszönöm az értelmet, a szót, a hallást,
Köszönöm az igét, Krisztust, a vallást.

Köszönöm azt is, hogy szeretlek téged,
Köszönöm, hogy hívó fohászom megérted.
Köszönöm hogy meghallod a jajkiáltást,
Köszönöm a sok-sok megbocsátást.

Sajnos bűnös vagyok, egyre csak vétkezem,
Add szent kegyelmedet, hogy csak a jót tegyem.
Ha Te nem vagy velem, én csak koldus vagyok
De így veled gazdag, nagyon gazdag vagyok.

Minden Tetőled van, és minden Teáltalad.
Csak egy legyen utam,:a hit és az alázat.
Uram! Ezen úton vezesd a lelkemet,
Köszönöm hogy szereted a megtért gyermekeket.

Atyám! Bár a földön nincsen érdemem,
Tedd meg Szent Fiad. Jézusom nevében.
Drága jó Szűzanyám, szólj az érdekemben,
Hogy veled lehessek egykor a mennyekben.

 

Nehéz a célt megtalálni ha az utat nem mutatják lábnyomok

VAgyok aki vagyok, és ez a vagyok formált engemet!


A határtalanul boldog élet egyetlen akadálya saját tudatunkban rejtezik. Az öröm a boldogság a béke egyáltalán nem a külvilág függvénye...Mindenkor egyedül tudatunk tartalma befolyásolja ezeket az érzéseket. HA fel tudunk hagyni azzal hogy folyton a hiányt látjuk, hibákat keresünk, próbálunk javítani a dolgokon, akkor kapcsolatba kerülünk a tökéletes élet energiáival, melyek bennünk áramlanak.Ha úgy érezzük igazságtalanul bánnak velünk, nem lesz részünk a tökéletességben.Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, nem fogunk a régi sérelmeken bánkódni.
Tudatunkban és szívünkben felépítünk egy új világot.Gondolataink és érzéseink határozzák meg élményeinket.Ha ezt elfelejtjük és azt hisszük hogy a külvilág eseményei a meghatározók,megpróbáljuk megváltoztatni,az lesz a boldogtalanságunk okozója. Amint megtanuljuk hogyan teremtsünk boldogságot, vagy szenvedést tudatunkban,szívünkben, attól kezdve hasznosak lehetünk a világban!Nem segíthetünk másokon, amíg nem tanulunk meg önmagunkon segíteni.

A tudatosság az első lépés.És egyben az utolsó is.Gondolataink és érzéseink egyszerű tudatosítása minden pillanatban, ennyi az egész. Ítélkezés nélkül gondolkodni és érezni.A megfigyelő önmagára tekint. Elfogadja önmagát. Nyitott szívvel, éber szemmel.Mélyre szívja a levegőt, és hosszan fújja ki.Az extázis pillanata, ÖRÖKKÉ.Ne felejtsük el!minden úgy van jól ahogy van!Csak szeressük önmagunkat!

MAgányos utat jelent, amíg megtanuljuk , hogyan adjuk meg önmagunknak azt a szeretetet, amit másoktól remélünk.De ha egyszer felismertük hogyan kell csinálni, azt a szeretetet soha nem vehetik el tőlünk.Az olyan ajándék amely szüntelenül körforgásban van.