Versek és idézetek

A témát ebben részben 'Kultúrával kapcsolatos beszélgetések' Dark Angel hozta létre. Ekkor: 2012. augusztus 09..

  1. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Babits Mihály----Húsvét előtt

    `... egy percre állítsd meg utad,
    Fékezd tekinteted, mely messze távolba kutat,
    Lassítsd le lépteid, és tárd ki kebledet,
    És ölelj meg mindenkit, ki biztosan szeret,
    Majd lépj tovább egy aprót, csupán egy rövidet,
    S zárd szívedbe akkor minden ellenségedet.
    Lehetsz te akár bűnös vagy bűntelen,
    Rád is kisugárzik az isteni kegyelem,
    Mert egykor egy férfi - a nevét ismered -,
    Ezredévek előtt éretted szenvedett.
    Felvitte keresztjét a hosszú Golgotán,
    Könnyes szemekkel a világ hajnalán.
    Megmászta mint Sziszüphosz a maga hegyét,
    Míg a száraz fa feltörte kérges tenyerét,
    A hátán csíkokban az ostornak nyoma,
    Jelezve, hogy az ember olykor mily ostoba.
    A fejébe nyomtak tövisből koronát,
    S szögekkel verték át reszketeg corpusát.
    Csak a tekintete maradt tiszta és gondtalan,
    Mert tudta, a rá kimért sorsnak itt és most vége van.
    Megtette azt, amit tenni csak lehetett,
    Szívéből ezer helyt gyúlt lángra szeretet,
    Mint megannyi pásztortűz mélysötét éjszakán,
    Apró fények égnek mindenhol nyomdokán.
    Most rajtunk a sor, hogy kövessük lépteit,
    Csökkentsük a világ felsebzett kínjait.
    Mert bizony van dolgunk millió s számtalan,
    Míg felénk nyújtja kezét ezernyi hontalan,
    Míg az utcákon éhezik anya és gyermeke,
    S míg felsebzi a földet az önzés fegyvere.
    Boldogtalan ember, egy percre állítsd meg utad,
    Ne legyen benned többé már indulat.
    Tárd ki kebledet, és lassítsd lépteid,
    Gyarapítsd már te is a szeretet híveit.
    Húsvét előtt hallgasd, mert itt az üzenet:
    Szeresd felebarátodat, s majd a világ is szeret.`
     
  2. rambo / Guest

    Szeretnélek újra megtalálni

    Szerss ugy, hogy én legyek öröké
    a felkelő holdfény,
    szeress ugy hogy jó legyen
    a földi kincseknél és égi kincseknél is!
    Szeress ugy, hogy sose legyen bánat,
    s ha még is utólérne,
    hát jöjj kedvesem s én karjaimban zárlak!
    Szeress,mert álom szép a szerelem,
    és még álom szebbé teheted,ha megosztod velem.
    Szeress ugy, hogy feledjem minden gondjaimat,
    és sok-sok évek multán boldogan idézzem
    a közös szép pillanatokat!
    S még valami mondanék,ami fontos lehet Néked:
    csak annyira szeress mint én Téged.

    V.Gy...
     
    Utoljára szerkesztve: 2014. április 21.
  3. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [h=2]Babits Mihály: Esti kérdés[/h]Midőn az est, e lágyan takaró
    fekete, síma bársonytakaró,
    melyet terít egy óriási dajka,
    a féltett földet lassan eltakarja
    s oly óvatossan, hogy minden füszál
    lágy leple alatt egyenessen áll
    és nem kap a virágok szirma ráncot
    s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
    nem veszti a szivárványos zománcot
    és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
    e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
    hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
    olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
    vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
    vagy kávéházban bámészan vigyázd,
    hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
    vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
    nézzed a lombon át a lusta holdat;
    vagy országúton, melyet por lepett el,
    álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
    vagy a hajónak ingó padlatán
    szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
    vagy idegen várost bolygván keresztül
    állj meg a sarkokon csodálni restül
    a távol utcák hosszú fonalát,
    az utcalángok kettős vonalát;
    vagy épp a vízi városban, a Riván
    hol lángot apróz matt opáltükör,
    merengj a messze multba visszaríván,
    melynek emléke édesen gyötör,
    elmúlt korodba, mely miként a bűvös
    lámpának képe van is már, de nincs is,
    melynek emléke sohse lehet hűvös,
    melynek emléke teher is, de kincs is:
    ott emlékektől terhes fejedet
    a márványföldnek elcsüggesztheted:
    csupa szépség közt és gyönyörben járván
    mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
    ez a sok szépség mind mire való?
    mégis arra fogsz gondolni árván:
    minek a selymes víz, a tarka márvány?
    minek az est, e szárnyas takaró?
    miért a dombok és miért a lombok
    s a tenger, melybe nem vet magvető?
    minek az árok, minek az apályok
    s a felhők, e bús Danaida-lányok
    s a nap, ez égő szizifuszi kő?
    miért az emlékek, miért a multak?
    miért a lámpák és miért a holdak?
    miért a végét nem lelő idő?
    vagy vedd példának a piciny füszálat:
    miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
    miért szárad le, hogyha újra nő?
     
  4. rambo / Guest

    Francis Jammes: Ima az egyszeri asszonyért

    Uram add, hogy aki valaha a hitvesem lesz
    Szelíden, édesen simuljon a szívembe.
    És úgy aludjon el, hogy fogja a kezem.
    S két melle közt csüngjön a nyakán
    Egy pici érem, egy ezüst láncocskán
    Ártatlanul, fehéren.

    A húsa szunnyadjon, langyosan és puhán
    Mint szélben a szelíd nyárvégi délután
    Legyen szívében csend és szűzi tisztaság,
    Hogy néma mosollyal halkan karoljam át.
    Erős legyen, bátor, őrizze lelkemet
    Lebegjen, mint a mély, alvó virág felett.

    S ha egyszer meghalok, és a szemem lezárja,
    Ne mondjon más imát, csak némán nézze szám
    Kulcsolja kezét halotti nyoszolyámra
    És egy elfúló jajjal boruljon csendben rám.
     
  5. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Babits Mihály versei



    A SZÖKEVÉNY SZERELEM

    Annyi év, annyi év:
    a szerelem tart-e még?

    Azt hiszem, kedvesem,
    ez már rég nem szerelem.
    A szerelem meggyujtott,
    meggyujtott és elfutott,
    itthagyott,
    itthagyott.

    Mintha két szép fa ég
    puszta környék közepén
    és a lángjuk összecsap,
    s most a két fa egy fa csak:
    pirosak,
    pirosak.

    Nem is két fa, két olajkut
    és a lángjuk összecsap -
    mélyek, el nem alszanak.

    A szerelem messze van már
    és kacag,
    és kacag.

    Mit kell itt még szerelem,
    kedvesem?

    Úgy tudlak már csak szeretni
    mint magamat szeretem,
    égve s égetve, kegyetlen

    s érzem, hogy kacag mögöttem
    a szökevény szerelem.
     
  6. rambo / Guest

    Bizalom !

    ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban,
    kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam,
    s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én,
    s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért,
    de egy rongy garasért adnak el engem barátaim,
    s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
    és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hízlalja a hála híveimben,
    s ha rágalom kerít be, - akkor se mondom, hogy nem érdemes!

    Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom,
    hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet.

    De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárt kapu,
    nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon.
    Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak!

    Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból;
    ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel!

    Nem, nem a langy irgalmat hirdetem, nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
    kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra,
    s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását.

    De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint a mammut és az ősgyík,
    a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök.

    S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan.
    Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül;
    s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül.

    V.Gy...
     
    Utoljára szerkesztve: 2014. április 23.
  7. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [h=1]A gazda bekeríti házát[/h]
    Léckatonáim sorban állnak már, pici
    földem a földből kikerítve, könnyü szál
    dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan
    igazságukban; ők a törvény, ők a jog,
    erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők,
    s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e
    szakadt létben, kizárva minden idegent,
    de átbocsátva ami még közös maradt
    a testvérek közt: táj varázsát, távoli
    egek pirossát, és a tejnél édesebb
    levegőt, mostanában ugyan e szeles
    október hidegét is, aki április
    karmosabb öccse -

    Óh mi edzve karmosabb
    csökhöz már, kincses tavalyból érkezett
    bátyák magunk: mit, hízelegni a modern
    szeleknek? Ősz ez! barbár, gyilkos és hazug.
    Szemtelen ősz! Nyárnál hangosabb! Csupa vad
    zaj, tusa, tánc! Ezer madár alatt a fák
    nem ingtak-zengtek ennyire! De élet e
    lárma és rángás? Csöndben érik a csira
    a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű
    növése lassú: ez az élet! Kertem, ódd
    a magvat ami megmaradt kincses tavaly
    füvéből és barbár szelekkel ne törődj!

    Jöhet a vad tánc, tépő, részeg, ál-buján
    vetkőzni csontig a virágokat; jöhet
    a vak kacaj ápolt növényeinkre; majd
    a fehér-csuhás vezeklő, a tél; te csak
    maradj a tavaly őre! s ha a jövevény
    lenézve így szól: "Én vagyok az Új!" - feleld:
    "A Régi jobb volt!" - Hősi léceid mögött
    mint középkori szerzetes dugott a zord
    sisakos hordák, korcs nomádok, ostoros
    képégetők elől pár régi könyvet: úgy
    dugd magvaid, míg, tavasz jőve, elesett
    léckatonáid helyén élő orgona
    hívja illattal a jövendő méheit.
    [​IMG]
     
  8. rambo / Guest

    Megbocsátás

    Néha van úgy, hogy minden ellened szól, s nem jön össze semmi. Szeretnél mindent hátrahagyni s a feledéssé válni. Kit szerettél már nem becsül, csak megszokásból éltet, Kit barátnak hittél, apránként megitatja veled a mérget, Mikor már keserűnek érzed az egész világot, Nézz magadba s mondd,: HAZUGSÁG, EZ NEM TE VAGY! - s bocsáss meg annak ki oly sokat bántott!

    V.Gy...
     
  9. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [h=1]Új Leoninusok[/h]
    Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,
    hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.
    Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés,
    gyűl a vihar serege: még lila s már fekete.
    Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok,
    csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.
    Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor;
    szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.
    Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre;
    sír és fél a világ; jer velem árva virág.
    Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak!
    Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered.
    Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám.
    Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.
    Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket
    a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.
    [​IMG]
     
  10. rambo / Guest

    Reménytelenség idézetek

    sábít a halál de nem merem
    Kihagy az elmém józanságom vesztem.
    Akit szeretek elhagy,
    Testemben a vér megfagy.
    Nincs már értelme, elhagyott a remény
    Itt hagyhatnám e világot a mai nap éjén.
    De maradt egy pici fény mely hívogat,
    Mely még táplálja belém e sorokat.
    Nem elmélkedtem a versen sokat,
    De egy biztos: fel nem adom az álmomat,
    Soha az életbe nem adom fel !!!

    V.Gy...

     
  11. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [h=1]Nem akartál meghallgatni...[/h]
    Nem akartál meghallgatni
    míg a fényes nap sütött
    most már látod meghallgathatsz
    mert leszállt a sűrű köd.

    Nem akartál meghallgatni
    míg az ablak ragyogott
    most már látod meghallgathatsz
    befedték az ablakot.

    Nem akartál meghallgatni
    pedig vággyal hítt a kéj
    most már látod meghallgathatsz
    itt a hüvös, itt az éj.

    Nem akartál meghallgatni
    Láttad hogy a vérem ég
    most már látod meghallgathatsz
    mert a szívem csupa jég.
    1920. (?)

    [​IMG]

     
  12. rambo / Guest

    Egyszer rájössz majd,,,
    "Csalódni kell,hogy
    boldogok lehessünk
    Gyülölni kell,hogy
    újból szeressünk
    Tudni kell feledni,
    nevetni és sirni
    Valakit meunni,és
    százszor visszasirni
    Csalódni kell
    százszor,ezerszer,hogy
    Boldogok lehessünk
    egyetlen egyszer,,,,, "

    V.Gy...
     
  13. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [h=1]Vágyak és soha[/h]
    Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek
    kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
    s amilyen talán nem valék soha.

    A nő szeme, élettel égve telten
    rejtett mocsokkal undorítja lelkem:
    az élet tiszta nem lehet soha.

    Az élet piszkos, csak a semmi tiszta,
    az élet mélyén ég a vágyak piszka
    s a semmit nem kivánhatom soha.

    Ó ezek az emésztő pincelángok,
    hogy mint a mécses, lángban egyre rángok
    s tán ellobbanni nem tudok soha.

    Hogy vágyamat születve már utálom
    s utálva vágyom; és ha lesz halálom,
    vágyam halálát nem hiszem soha.

    Immár a végtelen vágyára vágyom
    s bár végtelen sok, véges mind a vágyam
    s végesből nem lesz végtelen soha.

    Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek,
    kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
    s amilyen talán nem valék soha.
    [​IMG]

     
  14. rambo / Guest

    "Csalódás"

    Kérlek ne hagyj itt minden fájdalmat
    Gyere vissza és hozd vissza mosolyt
    Szükségem van rád
    Vissza csinálni már nem tudom
    Kérlek ne haragudj, hogy bánatott okoztam
    Nem tudom azt a napot elfelejteni,
    mikor meg csókoltalak és,
    Szerettük egymást
    Tudod olyan kegyetlen az élet nélküled,
    és olyan barátságtalan az idő
    Amikor ki ment az ajtón könnyeket sírt
    Éreztem hogy nagyon fáj neki,
    utána siettem és megfogtam a kétt kezét.
    Kérlek várj!
    Figyelj rám én szeretlek,
    és kezdjük újra az életünket tudom,
    hogy hibáztam,hozd vissza szivembe a mosolyt.
    Tudod nekem fontos vagy és kellesz,
    bármit megteszek neked.
    Láttam hogy elmúlik az arcáról a bánat és a csalódás,
    és meg szólalt:Tudod amit tettél az nagyon fájt.
    De kérlek, ne csináld többet bánatot mert nem birnám ki,
    értesz? Én is szeretlek téged, de adj pár percet hogy,
    szívemből a szomorúság elmúljék.
    Láttam azért még rossz neki nem könyű ezt az eseményeket elfelejteni.
    Úgy éreztem hogy vissza csinálni nem lehet
    De remény az van mindig, megbocsátás kell hogy legyen 1-szer
    Az életbe és soha többé nem okozok csalódást, mert össze lehet,
    törni az álmot, de vissza csinálni már nem lehet soha.
    Ha valakit igazából szeretünk,nem okozunk csalódást se bánatot,
    Soha,,,,,, Ha szeretett van köztünk ott élet van,,,,,,

    V.Gy...
     
  15. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [h=1]Bolyai[/h]
    Isten elménket bezárta a térbe.
    Szegény elménk e térben rab maradt:
    a kapzsi villámölyv, a gondolat,
    gyémántkorlátját még csak el sem érte.

    Én, boldogolván azt a madarat
    ki kalitjából legalább kilátott,
    a semmiből alkottam új világot,
    mint pókhálóból sző kötélt a rab.

    Új törvényekkel, túl a szűk egen,
    új végtelent nyitottam én eszemnek;
    király gyanánt, túl minden képzeten

    kirabolván kincsét a képtelennek
    neveltek, mint Istennel osztozó,
    vén Euklides, rab törvényhozó.
    "Semmiből egy új, más világot teremtettem. " - Bolyai János levele atyjához.

    [​IMG]
     
  16. rambo / Guest

    Boldogság !
    Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott
    Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott,
    áldom az utat, amelyre most léptünk
    vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk.
    köszönöm az Istenemnek hogy szeretettet adtál

    V.Gy...
     
  17. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez

    Mesterségem, te gyönyörű,
    ki elhiteted: fontos élnem.
    Erkölcs és rémület között
    egyszerre fényben s vaksötétben,

    mint egy villámszaggatta táj
    szikláin, ahol állhatatlan
    roppant felhők – nagy, gomolyos
    agyvelők – tüze összecsattan,

    s a tűzzel csíkos levegőben
    szülik a szüntelen csatát,
    sejt-korom óta ismerős
    végtelen Buda-ostromát,

    hol minden vibrál és veszendő,
    hol minden fércelt, foszladó,
    hol rojtosodik már a szív,
    s egyetlen szálon függ a szó,

    a szó, amely a földből égbe
    sistergő döngés ütemét
    ingázza folyton, összevétve
    önrángását, s a fellegét –

    erkölcs és rémület között,
    vagy erkölcstelen rémületben,
    mesterségem, mégis te vagy,
    mi méred, ami mérhetetlen,

    ha rángva is, de óraként,
    mely képzelt ütemet rovátkol
    az egy-időn – mégis a fényt
    elválasztja az éjszakától.



     
  18. rambo / Guest

    Álmodj szépet
    Álmodj szépet csodásat
    Álmodj csillagokal,égi madarokal
    Álmodj mert ez csak álom és mese
    Álmodj átt az egész napot
    Álmodj és hinni kell csodákban mert még vannak csodák
    Álmodj szeretettről és soha elne fogyjon
    Mert néha amit meg álmodunk az valóságá lesz.

    V.Gy...
     
  19. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    [h=1]Egy szomorú vers[/h]
    melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja.Nekem nem volt barátom,
    tőlem mindenki fut,
    társaim elkerültek
    mint idegen fiut,
    idegent, megvetettet,
    ki mindég mostoha,
    kit senki sem szerethet,
    nem is szeret soha.
    Magányosnak születtem,
    baráttalan vagyok,
    így lettem, ami lettem,
    mindentől elhagyott,
    mindég a szenvedésre
    vitézül víni kész:
    magányosság vitéze,
    magam ellen vitéz,
    barangoló borongó,
    ki bamba bún borong,
    borzongó bús bolyongó,
    baráttalan bolond.
    Nekem nem volt barátom,
    nem is lehet soha,
    örökre már belátom,
    maradtam mostoha
    nincs szem, amely szememben
    a lelket lelje meg,
    szív, mely setét szivemben
    lakozni nem remeg,
    lelkekkel lelkesülni
    lelkem hiába vágy
    lelkeknek egyesülni
    nincsen menyasszonyágy.
    [​IMG]

     
  20. rambo / Guest

    idézet

    Születésnapodra Tőlem, és neked Klarenszának!
    Születésnap!
    Születésnapod alkámából nem
    kivánok egyebet
    csendes lépteidet kisérje a szeretet öröké
    szivedben béke,lelkedben nyugalom
    Légy nagyon BOLDOG mindig,ezen a szépnapon!
    és minednap mosolyogjon a kétt szemed
    Csillagfényes álmaid legyenek
    legyen szeretet lelkednek, minden nap és óra.
    kerülje a bánat örökre el a házad
    Érjen anyi boldogság mint ember csak kivánhat !
    Legyen eészséged, tudjál boldog lenni minden nap
    és a szivedet soha ne bántsa meg senki!
    Boldogszületés napot kivánok neked!