Versek és idézetek

A fájdalom csak egy seb,ami nem mindig forrbe
Mit a bánat gyógyít meg,
A bánatot elűzi az idő,
Ami csak egy szívedről lehullott kő,
Ha az élet kialszik benned,
Csak a Halál hoz megnyugvást neked,
De most éld át a kínoknak kínját,
Szívemnek minden fájdalmát,
Előfordulhat, hogy megbíztál valakiben,
Kinek gonoszság volt a lelkében,
És ezért nem mondod el nekem,
Mi nyomja szíved, mi töri össze lelked,
Lehet, hogy félsz a tőr újabb szúrásától,
Mely már végedet okozná, de nem lehet,
Hogy már senki sem menthet meg téged,
S ha hirtelen úgy érzed rá találsz,
Már nem mered megmondani neki,
Hogy senki más nem értheti,
Azt mi emészt téged, s hagyod elmenni,
Nem akarod az ő szivét is összetörni,
És ez így fog sorba következni,
Amíg el nem jön érted,
Aki mindig megért téged,
És nem engedi folyni a véred,
De ez a lény nem ember, nem állat,
Hanem a Halál aki már nem várhat,
Hogy végignézze kínodat, és magával visz téged,
És végre vége minden szenvedésnek."
Örökre ,,,,,, V.Gy...

 

A boldogságot csak az birja el,aki elosztja.A fény a fény csak abban válik áldássá,aki másnak is ad belőle.Mert amikor bennünket elküldtek,az útbocsátó Hatalom igy szólt: Rád bizok minden embert külön,kivétel nélkül mindenkit,segits, adj enni adj ruhát,mindenkire vigyázz úgy,mint magadra,és ne hagyd a sötétségben elmerülni.Amit szerzel,amit elérsz,amit tudsz,amit átélsz osszad meg


Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, semki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit:felelős vsgy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied.

(Hamvasi Béla idézete............)

 

“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.,,

Hamvasi Béla idézete....

 

"Ha segíteni már nincs mód a bajon,
Adj túl minden keserves sóhajon.
Ki azon jajgat, ami megesett,
A régi bajhoz újat keresett."
(William Shakespeare)

 

"...de néha-néha, ha tükörbe nézek , hatalmas ürességet érzek, mintha kihagytam volna valami fontosat , amire már nincs időm...és a nappalok úgy telnek el , mint egy álom, minden éjszaka a reggelt várom , talán ma lesz a napja , hogy fog történni valami, amiért még érdemes élni....

Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül."

Hamvasi Béla idézete......

 

HAZÁMBAN

Arany kalásszal ékes rónaság,
Melynek fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz tündér játékokat,
Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain utószor pihenék,
Fejem fölött míg őszi légen át
Vándor darúid V betűje szállt;

Midőn az ősi háznak küszöbén
A búcsu tördelt hangját rebegém;
S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.

Azóta hosszu évsor született,
És hosszu évsor veszte életet,
S a változó szerencse szekerén
A nagyvilágot összejártam én.

A nagyvilág az életiskola;
Verítékemből ott sok elfolya,
Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,
Az ember annyi sivatagra jut.

Ezt én tudom - mikép nem tudja más -
Kit ürömével a tapasztalás
Sötét pohárból annyiszor kinált,
Hogy ittam volna inkább a halált!

De most a bút, a hosszu kínokat,
Melyektől szívem oly gyakran dagadt,
És minden szenvedés emlékzetét
Egy szent öröm könyűje mossa szét:

Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén
Az anyatejnek mézét ízlelém:
Vidám napod mosolyg ismét reám,
Hű gyermekedre, édes szép hazám!

Dunavecse, 1842. október

Petőfi Sándor
(1823-1849)

 

"Ha egyszer igazán egyedül vagy,
nézz önmagadba mélyen,
és mond ki azokat a szavakat,
melyet magadban bevallassz,
de másnak sohasem.
Egy egészen apró fájdalom
jelenik meg lelkedben, amit multban követél el
melyet nem irtassz ki többé sohasem."

Hamvasi Béla idézete.......

 

"Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek
nehogy gúnyolva légy.
Ne lásson át a folyókon
a kíváncsi tömeg.
Mosoly lebegjen ajkadon,
Ha vérzik is szíved..."
Hamvasi Béla.. idézete

 

SORSUNK

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szivünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

*

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.

Ady Endre
(1877-1919)

 

Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed,
és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat,
és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet.

Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel.

Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé.

Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van.

Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd...

A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség,
a jó kedély szellemét.

A gondolkozás szinte alkotás.

Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég.
Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.

/Elbert Hubbard/

 

Anyám tyúkja
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
a szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
még a ládára is fölszáll,
eszébe jut, kotkodácsol,
s nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambo, etetik,
válogat a kendermagban,
a kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
jól megbecsülje kend magát,
iparkodjék, ne legyen ám
tojás szűkében az anyám.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
hadd beszélek mostan veled,
régi cseléd vagy a háznál,
mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,
kedvet ne kapj a tyúkhúsra.
Élj a tyúkkal barátságba ...
anyám egyetlen jószága.

Petőfi Sándor

 

1848


Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen
Egy új csillag, vérpiros sugára
Életszínt vet a betegségében
Meghalványult szabadság arcára.

Szent szabadság, újabb megváltója
A másodszor sűlyedt embereknek,
Drága élted miljom s miljom ója,
Ne félj, téged nem feszítenek meg.

Elbuvék a békesség galambja,
Fészke mélyén turbékolni sem mer;
Háborúnak ölyve csattogtatja
Szárnyait a légben vad örömmel.

Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?
Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték...
Hátha mindazok beteljesednek,
Amiket én álmaimban láték!

Eljön, eljön az itélet napja,
A nagy isten véritéletet tart,
S míg jutalmát jó, rosz meg nem kapja,
Már nyugonni sem fog addig a kard!

Pest, 1848. február

Petőfi Sándor
(1823-1849)