Versek és idézetek

Arany János: Kertben
Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
Felém a kert gyepűin által
Egy gerlice búgása hat:
Magános gerle a szomszédban -
S ifjú nő, szemfödél alatt.

Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokonja,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb... a kiváncsiság.

Műhely körül a bánatos férj
Sohajtva jár, nyög nagyokat;
Ide fehérlenek deszkái,
Épen azok közt válogat.
Amaz talán bölcső leendett,
Menyegzős ágy eme darab:
Belőlük elhunyt hitvesének
Most, íme, koporsót farag.

Siránkozik a kisded árva,
Amott sir öntudatlanul;
Ha nő szegény, az életkönyvből
Nehéz első betűt tanul!
Ölében rázza egy cselédlyány,
Duzzogva fel s alá megyen:
„Sirj no, igazán sirj!” kiált rá,
S megveri, hogy oka legyen.

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
A fák sebeit kötözöm;
Halotti ének csap fülembe...
Eh, nékem ahhoz mi közöm!
Nem volt rokon, jó ismerős sem;
Kit érdekel a más sebe?
Elég egy szívnek a magáé,
Elég, csak azt köthesse be.

Közönyös a világ... az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst... megismeri.

Közönyös a világ... az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.

(1851.)

 

Félelem!
De mindig tudni fogod, mitől féltél.
Félni annyi, mint meghalni. Annyi, mint mulasztani. Annyi, mint soha. Soha többé.
Értsd meg, soha, soha többé.
leted parancsa nem az, hogy kell. Mert nem kell semmi. Nincs kényszer.
De tudd meg, hogy ezt itt soha nem tudod megtenni többé.
Amit nem teszel meg itt, ma, most, azt nem fogod tudni soha. Amit félsz megtenni most, azt elvesztetted örökre.
Hamvas Béla.......

 

Weöres Sándor - Csiribiri

Csiribiri csiribiri

Zabszalma --

Négy csillag közt

Alszom ma.



Csiribiri csiribiri

Bojtorján --

Lélek lép a

Lajtorján.



Csiribiri csiribiri

Szellő-lány --

Szikrát lobbant,

Lángot hány.



Csiribiri csiribiri

Fült katlan --

Szárnyatlan szállj,

Sült kappan!



Csiribiri csiribiri

Lágy paplan --

Ágyad forró,

Lázad van.



Csiribiri csiribiri

Zabszalma --

Engem hívj ma

Álmodba.

 

Akarok !

Egy kemény rövidke szó
ebben benne van az egész életem !
E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik,
e szó miatt még sokat könnyezem.
De történjék bármi,
ha az egész világ fog ellenállni,
vagy ha egyedül is maradok
mindent legyőzve mégis AKAROK !

(Ady Endre)

 

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy.
Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi.
Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz.
Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."

(Wass Albert)

 

Gyönyörű szép vers! Tökéletes! Úgy érzem, hogy a csalódottság felhangjai is megszólalnak benne a boldogság igénye mellett. Csak így tovább! oké


Szemednek sokadalma

Szememben remeg féltő érzés,
Lehet eltelék még egy hét. Hét:
Látlak. Nézék nevetés végét
Szapora szépség - kétség él mély

Végt. Belezavarodék ’vedély
- Vágy kívánalomoltalom. Élj
Túl: Szépséged tartani nekem,
Félj; reszkess Kedvesem ölemben!

Hiszem: őszültem. Hihetetlen
Mi vágy hajt Feléd. Érted? Félted?
Ám Pupilláid szűkülése
Szerelmünknek féltése. Se

Sejlik még? Szeret-nék? – ’nélek még?
Szenvedély ködén túl féllek rég.
Soroljam mi szép rajtad ’kor
Olykor? Gyönyör Hajtad sokszor pár

Moccanatlan mozdulatban Rajtad.
Ne Feledd: Elhihedd nekem ezt
Szeretlek Szerelmem Szép Szíve!
Vélve Hinnéd, mit vinnék Neked…

Szíved lelkembe zárt lüktetés
Közepén. Kincsem. Dobbanásom.
Vérző rózsák közt átszúrt kéj
Félt eléggé: de túl. Széppé éj

Ködében varázsolom magam.
Mag rakad Bársonyom – Oldalom
Benned fakad termőre. Rügyem
Mi kezdeményem. Akarom. Ám

Oldhatatlan oltalom. Szólom:
Nekem szólj. Ide susogj. Pólóm
Bal oldalára tégy kezet még.
Nem elég! Többet! Rég! Enyém légy!

Tudom, hogy Tudod, hogy én tudom.

 

Nagyon szép! Illik a Karácsony hangulatához!

 

Szilveszter

Gondolatgyöngyök kacagnak - ide
Mondok egyet: vígat. Szólnak; szinte
Kitekinthetetlen múlnak évek.
Jönnek egymás után szilveszterek

Mellett bújékozó emberek. Ma
Magadnak akadnak koccintókra
Szomjúhozó tékozlók. Merek
Még szebb jövőt és jót. Sereg kerek

Iker-jókívánságot merek el
Poharam öblén. Önteném mi lel
Lelkemben felleg emel / Szilveszter.
Magamnak ragadok koccintások

Emlékéből. Lékéből moccintás
Mozdulatot: félkézből koccintás
Pillanatot iszom: illeg döntém
Ajkam ott. Hiszen felleg mi óév:

Elvonul kétezertizenötre,
De Napnál fényesebb évre derül.
Emlékezetem elmerül mélybe,
Oly emlékbe, mi felede révre

Térő éveket. Nem lehet! Szeretet
Nem feledett szerelmet. Siratott
Ha kellett emellett / óévet. Te
Temetetlen élvezet bilincset

Levetett emlékezet. Temess
El szét FaceBook-ozott életet!
Nem lehet mi lehetett. Vess / Arass
Jóítéletet. Nevess! Mondhatós

Szófaragványok gondolatából
Gurulnak másodpercek. Latol tól
Szólja-e mások tercekre nyúlt lég-
Gondolatvár perceit. Elég! Tél

Sokadalma kerekeit hajtja
Nyakunk beléje igázza: még ma.
Mondanám szegletit szavamnak: ha
Hóbálványok oszlanak - magamnak.

Az én szilveszterem: szeretem. Nem
Feledem Egyetlenem. Eszperent
Vagy sem? Kitartom életem; nyúljék
Még feléje, ki megváltott: bújjék

Vagy B.U.É.K. Van egy ősi mondás még:
Mit Szilveszter éjjelén tevék - rég
Feledék / egész évben kísértén
Cselekvését emberem: azt teszem,

Egész év: mit harmincegyedikén.
Szeretkeznék. Én. Egyedül. Magán.
Magam. Újévi jókívánságom:
Aliasom: Élj boldogan! Írom

Minden szignóm össz fórumon rovom
Így alá magam. Jókívánságom
Becsül meg ám jól ni' kis barátom:
Én a boldog új évet kívánom!