Versek és idézetek

1.pedig csalódtam már egyszer,ez azt hittem jobb lesz
2.az élet az egyik kezével ad,másikkal elvesz
3.na így hogyan tervezz?inkább hunyd be a szemed
4.hagyatkozz a szívedre az úton majd ő vezet
5.elég volt már az át sírt éjszakákból
6.te nem tudsz változtatni ha nem változik magától
7.nem értem most sem ennek mi volt az értelme?
8.hogy őszinte legyél velem én mindig ezt kértem de
9.valamikor hazudtál,hogy mikor azt nem tudom
10.és azóta is csak az üres köröket futom
11.még látom néha mosolyod mi akkor sem volt igaz
12.de azt mondtad hogy szeretsz,az most már sovány vigasz
13.már nem hiszek neked,mert megszakadt a bizalom
14.hogy kezdjünk újra valamit?kösz nem inkább kihagyom
15.mikor kellett hogy higgyek szó nélkül tettem

 

"A múlton rágódni felesleges időpocsékolás. Sok ember aprólékosan elemzi a vele történteket, újra és újra visszatér az időben egy adott cselekményhez és próbálja megérteni, feldolgozni. Észre sem veszi, hogy a múltban ragadt, amin ráadásul már úgysem tud változtatni, míg a jelen, amely meghatározhatná és jobbá tehetné a jövőjét is, elsuhan mellette a maga lehetőségeivel és szépségeivel együtt. A múltat okolják nyomorúságos életükért, pedig ott a jelen, és majdan a jövő, mindent elölről kezdhetnének. A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba. Nem szabad hátrafelé nézni. Minek is kellene?! Hiszen az élet soha nem néz hátra. Csak halad előre.... Nem igaz, hogy a múltunk határoz meg bennünket. Hanem az, akik még a jövőben lehetünk, s mindenekelőtt az, hogy az adott pillanatban, a jelenben kik vagyunk."

 

Valójában búcsúzkodni nehéz. Néha lehetetlen. Nem tudod elfojtani a veszteség érzését soha. Ami keserédessé teszi a dolgokat. Azok az apróságok, amiket magunk mögött hagyunk. Kis emlékeztetők, egy életre szóló emlékek, fényképek, csecsebecsék. Amik ránk emlékeztetnek, ha mi már nem vagyunk többé.

 

Hozzád fordulok kedves kis naplóm,
Látom nem érted, hogy miért vagyok padlón.
Az életem angyali hangját hallom,
Mindig látom, ahogy kilép az ajtón.
Ő az első szó,ő az utolsó
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom
Ő az egyetlen érték és összes jó,
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom.
S ha egyszer majd elmúlnak az illós napjaim,
Ő marad a nyom naplóm lapjain..
Hozzá szólt millió szerelmes balladám,
Dalban mondanám,ha tudná már hallanám...
Betelt száz lapom, hogy leírtam bánatom,
Várom a napot, mikor újra láthatom.. Hmmm...Mikor újra láthatom.
Már években számolom, a múlt olyan csalóka,
De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba,
Mert végre itt vagy, kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám kérlek nehogy elrontsam!
Bújj mellém jó így, csak összefonódva,

 

Sajnálom, hogy úgy érzed nem vagyok hozzád való
Ezek szerint nem vagyok neked elég jó.
Szeretném ha boldog lennél!
Egy magadhoz valót keresnél.
Kitől nem kell félned, s szeret
Kivel élvezheted az egész életet.
Tán tényleg nem én vagyok az igaz párod,
Járj nyitott szemmel, szeress, s megtalálod.

Arra viszont megkérnélek téged:
Töröld ki rólam minden emléked!
Úgy szeresd az új párod, mintha nem lettem volna soha.
Szívedben ne maradjon lelkemnek sem árnyéka sem pora.
Mert ha egy szem por is könnyet mosna szemedbe,
Nem tudnám elviselni, inkább temessenek földbe!

 

Egy téli este volt
A felhõk mögé bújt a hold
Rám tört a félelem
Hogy miért nem vagy itt velem
Kerestem az okát
Követtem el, tudom sok hibát
Köztük nem egy végzetest
Hisz sosem voltam tökéletes

Mond miért akartad, hogy másmilyen legyek
Ha nem ment -Mert úgy szerettelek-
Nagyon önzõ voltál, ez nem állt jól neked
Úgy fáj még. Ez volt a végzeted

Gyere, bújj hozzám és így talán rájössz majd,
Hogy rajtad múlt nem az én hibám
Gyere, bújj hozzám és így talán
Mindezt megbocsátanám

Vágyom rád minden éjjelen
Helyemet sehol sem lelem
Szívemben minden megfagyott
Nélküled egyedül vagyok
Ne mond hogy ennyi volt
Mentsd meg ezt a süllyedõ hajót
Álmodom, vagy tényleg szenvedek
Talán majd egyszer felébredek

 

Gyere ide, Mikulás!
Minden kedves fórumozók téged vár.
Minden házba bekopogtál?
Ott még egy ház vár reád.

A kéménybe hogyan férsz be?
Válaszolj a kérdésemre!
Ruhád piszkos soha sem lesz
ha lecsúszol a gyerekekhez?

Hát ez a csomag kié lesz?
Remélem, engem sem felejtesz.
Mikor jössz hozzám, Mikulás?
Hidd el, nagyon várok rád!
nagyon kedves fórumozók vannak itt.
kérlek téged télapó hozzánekünk,sok boldogságot és vidámságot.
ja persze csomagnélkül ne is gyere?
nagyon várunk téged,itt a fórumon.mikulás1
:103

ezt küldöm , én mindenkinek!!!!!!!!

 

igazi barát a kezedet fogja,
és a szivedet gyógyitja

:Ha tanácstalan vagy, ülj le egy barátoddal és öntsd ki magad!(vagy ne csinálj semmit, engedd el a rossz érzéseket.
Ne sodródj az árral! Mondd meg az árnak merre sodorjon Téged!
kérlek én csak egy jó barát vagyok

 

Egy mosoly lehet jele az örömnek és álcája a fájdalomnak. De minden mosoly egy helyről származik, ugyanúgy ahogy minden más ami érzelem, vagy érzelemből fakad. A szív a központja ezeknek a dolgoknak és ha valaki mosolyog az a mosoly csakis az ember szívéből jöhet.

 

[h=5]-Néha annyira szeretnék újra kislány lenni, szaladni a fűben, elesni és sírni. És miért lenne ez jó? Azért, hogy ne fájjanak azok a dolgok, amik most. Hogy elbújhassak az oszlop mögé, ha olyan jön, akivel nem akarok beszélni. Hogy nyelvet öltsek arra, akit nem szeretek. Szeretnék újra kislány lenni, és az is maradni.[/h]

 

Köszönöm a szüleimnek, hogy embert neveltek belőlem.
Köszönöm a testvéremnek, aki mindig kihúzott a bajból.
Köszönöm a barátaimnak, kik letörölték a könnyeimet, amit Neki köszönhetek.

 

"A szilárd barátság alapja jóban-rosszban közös akarat"

 

Azt hiszed, csak élem az életemet,
De nem látod rajtam a küzdelmet,
Soha nem kerestem magamnak a bajt,
Engem nem a vagányság, az ami hajt,
Az álmaimat soha nem adom fel,
Mert nem tudom hogyan kell!
Ha majd meghalok, a síromból is feltámadok,
Akik tönkre tettek azoknál kisérteni fogok,
Ha eltűnök majd a föld mélyében,
Remélem ott maradok a barátaim szívében...

 

Lány: Most van a szívműtétem.
Fiú: (sóhajtotta) Tudom.
Lány: Szeretlek!(mondja szomorúan)
Fiú: (Ránéz könnyes szemekkel) Én téged jobban, Sokkal jobban!! (elsírja magát)
Nővér: (belépett a szobába) Itt az idő. ..............
Fiú: (szenvedélyesen megcsókolja)Szia!
Lány: Szia!
A műtét után, a lány megkérdezi, hol van a fiú.
Anyukája: Nem mondta neked? (és zokogva elsírja magát) Ő adta neked a szívét.....:heart:

 

Sajnálom, hogy szeretlek,
Mert veled boldog nem lehetek.
Szeretlek igen
Mert megfogott benned valami hirtelen.

Nem tudok úgy élni, hogy nem vagy velem,
Mert te vagy számomra az igazi szerelem.
De minden reménytelen,
Régóta sóvárgok utánad kedvesem.

Te csak egy reménytelen szerelem vagy számomra,
Pedig hidd el, senki nem szeretne annyira,
Mint az én szerető szívem,
Mint az én reménytelenül szerelmes szívem.

 

Minek?!

Minek a hang, ha süket a lány,
Ha hideg a szív, minek a láng?!
Minek a pakli, ha nem te keversz,
Ha olvasni nem tudsz, minek e vers?!

Minek a híd, ha nincs alatta folyó,
Ha nem megy a biliárd, minek hozzá golyó?!
Minek a gitár, ha nincsen rajta húr,
Ha nincs rend az utcán, minek oda biztos úr?!

Minek a sötét, ha nem használhatsz lámpást,
Ha a kéket szereted, minek veszel sárgát?!
Minek a csillag, ha nincsen kivel nézzed,
Ha téged nem érdekel, minek kell, hogy érezd?!

Minek a látszat, ha nem a te világod,
Ha tényleg nem szereted, minek veszel virágot?!
Minek a remény, ha az esély száznál egy,
Ha nem akarod látni, minek várnád meg?!

 

Ha az élet nem azt a kártyát szánta neked, amire számítottál, sírhatsz, dühönghetsz, de nem lesz jobb. Nem kapsz még egyet, nem fogják kicserélni. Önsajnálatba temetkezhetsz, de mondd, van értelme? Ahelyett, hogy beletemetkezel a bánatodba, állj fel és éld úgy az életet, ahogy szeretnéd! Nem szabad feladnod, mert valami olyan jutott neked, amit nem szerettél volna. Te írod meg a sorsodat, még ha azt is hiszed, hogy az osztás volt a rossz. Ezért soha ne add fel!

 

Mikulás.

Miki, Miki, Mikulás,
hóban járó öreg srác.
December 6-a a te napod,
ilyenkor még a nap is felragyog.
Hosszú útról érkezel,
el is fáradsz rendesen.
Szeret téged minden gyerek.
Fogadnak is szeretettel.
Jó gyerekeket megjutalmazod,
de a rosszat se bántalmazod.
Van egy társad, ő a krampusz,
virgácsokat osztogat a kis huncut.
Aranyos vagy, és jóságos,
hogy vagy nekünk, az csodálatos.

 

Gondolj rám

Gondolj rám, ha nem megyek!
Haragszom vagy baj lehet
velem, letelt az életem?
lehetséges felelet,
hogy feledtelek.
Gondolj rám, szerettelek,
nem haragszom, baj lehet...
nem feledtelek,
el sem temettek.
Gondolj rám tavasszal, ha
nyílnak már az orgonák,
illatával üzenek neked,
kérlek, ne feledj!
Gondolj rám, ha jön a nyár!
forrón tűz a napsugár,
mosolyában én is ott leszek,
sugarat küldök neked.
Gondolj rám, ha szürke köddel
homálylik az őszi felleg,
esőcseppel felüdítlek.
Szőlő mustja édesít,
kedvet fényesít.
Gondolj rám, ha hóbundát
terít rád a téli szél .
Karácsony szent ünnepén
csendes éjt kívánok.én.
Gondolj rám,
én megköszöntem,
veled együtt felrepültem
a barátság-hegy ormára,
Letekintünk a világra.
Már nem gondolunk egymásra,
feledés vet homályt mára
a barátság oltárára
Rád gondolok
utoljára,. szomorún
hervadt virágra...

 

Örök visszhang.

Most tűnnek már elém e régi utcák,
Hogy bontogatják a vén házakat.
Most érzem én vén házak mélabúját,
Hogy rám merednek a vak, tört falak.

Ó most tudom, mi volt nekem e tájék,
Hogy romban, porban, holtan itt hever.
Elmúlik már a tűzfal és az árnyék,
Melyet borongós álmomra vetett.

Most érzem, mily szép volt az esti óra,
Mikor kiskocsmák kékes ablakán
Kiszűrődött a lámpafény, a nóta
S lassan kihúnyt a téli táj haván.

Az elmúlásban hirtelen kicsendül
A dolgok mélyén alvó dallam is
S szívünkben tovább zeng minden, mi eltűnt,
Ha lemondón, fájón és halkan is!