Versek és idézetek

Az elmúlt barátságról

Az nem barátság, hogyha neked valami fáj
Én azt átérzem, bármikor számíthatsz rám,
De ha nekem valami rosszul esik vagy bánt
Te legszívesebben azt mondanád: na csá!!

Rossz, hogy megváltoztál
Te már átpártoltál máshová
Könnyedén elfelejtettél
Ezzel nagyon megleptél.

Azt mondtad érdekellek
Azt hittem kedvelsz
De mára már látom
Te SOSEM VOLTÁL VELEM!!!!!

 

Úgy szeretem...

Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.

Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.

Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.

A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...

Zengő szonettek, árva gyerekek!

 

Barátság nagyon fontos szó
Mert ha valakinek barátai vannak az nagyon jó
Vannak titkaik, közös álmuk, vágyuk és merészségük
Merészségük,hogy valóra váltsák az állmaikat.

Az az igazi barát aki kiáll meletted
Aki tudja és érti minden érzésed
Aki tudja az egész életed
És az aki tiszta szívéből szeret

Mert szeretet nélkül nincs igaz barátság
CSak kétszinűség és álnokság
És akkor nincs boldogság
csak nagy szomorúság

Bánhatja akinek nincs barátja
Mert annak nagy a magánya
A bajokban nem számíthat másra csak magára
És az élete nem fordul másba csak magányba......

 

"Az élet egyik ajándéka abban rejlik,
hogy,amit el akarunk nagyon felejteni,

arra szoktunk legtöbbet emlékezni.


S ami nem volt soha a miénk

magunkénak éppen azt szertnénk,

akkor is ha tudjuk,hogy nincs remény.


De örökre megmarad az emlékezés!"


Félárnyékba lépek, fekete
kopott falakon "szeretlek"
eggyel feljebb ,föl feléd

ajtód keresem tapogatózva
próbálok menni a harmadikra
de ez a lépcső csak nem halad

vak vagyok itt a lábadnál
térdelek, nem bírom már
ordítanék, megveszett sakál

múlik az idő, szentséges
foszlik mint kegyes, selymes
ami marad, mit akart szerelem...



"Érzem a szív lüktetését
az el nem múló álmokat
Mi bennem él a mával
az csak keserű gondolat.
Nem él a szív sebes,
a tüzes nyíl lassan kialszik.
A rózsa mely rég el hervadt
már szavakat nem fakaszt.
Elmúltál a legszebb nappal
a legelső őszi zápor vitt el
elmúltál a legelső őszi ébredéssel. "

 

Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben. Jeges szél kel, sikolt s tombol önfeledten. Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel. Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel. Hosszú idő óta itt jár minden éjjel. Halvány, ifjú arca dacol fagyos széllel, szürke szikla hátán magányosan várja, hátha a szerelmét végre újra látja. A távolba réved boldogtalan szeme, és lehull ölébe két erőtlen keze. Ekkor egy esőcsepp tenyerébe csöppen. S aztán csak hullnak-hullnak egyre többen. A reménytelenség úrrá lesz a lányon. Régóta először nyomja el az álom. Párnája: a rideg, kemény, szürke szikla. Egy csepp sósvíz csordul rajta.....mintha sírna. Zokog, mintha tudná; álom száll a lányra, s ez lesz az utolsó parti éjszakája. Síró bölcső-szikla búcsút vesz a lánytól. Most már az ő lelke terhes a magánytól. A lány szeme csukva, édes álmot kerget, elrepíti hozzá kedves álom-felleg. Melegséget érez, s meglepetten hallja; feldereng az égen kedvesének hangja. Őt szólítja halkan, hívja, becézgeti. Távoli vizekről így vall, üzen neki: "Úton vagyok hozzád Kedves, úgy hiányzol! Csokrot viszek Neked ezer rózsaszálból: Vörös rózsa száll majd fel a horizontról- Akkor érezd, Kedves, arád csak Rád gondol. Sárga rózsaszirmok arcod hogyha érik- Akkor érezd, Kedves, szerelmem mesélik. S ha partra vett a tajték fehér rózsaszálat- Akkor tud majd, Kedves, tárt karokkal várlak!" Felébred a lány és kél a nap is vele. Vörös fényét látva könnybe lábad szeme. S arany napsugarak érintik az arcát. A Kedves hű szerelmét ők mesélik, vallják. A lány szalad a parton, fürkészi a vizet, s valamit a hullám lába elé kivet. Lenéz rá a lány és arcán mosolyt csillant, mégis a habokba könnyes szemmel pillant. Fehér rózsaszálat emel ki a vízből.... Régóta először kacag tiszta szívből. Búcsút mond a partnak, lehunyt szemmel még áll...... Majd ölelve a rózsát a habokba sétál.

 

Ti jelentitek nekem az életet
mint csillagoknak a holdat
s mint napnak a kék eget.
Ti rejtitek előlem az ezernyi csalódást
melyet a szív nem érthet
a szó nem formál.
Ti vagytok kik sebeimet szavak nélkül gyógyítják.
a fájdalmat enyhítik
a lelkemet nyugtatják.
Ti vagytok a fény s a sötétség életemben
hogyha nem léteznétek
azt hinném elvesztem.
ti vagytok a barátok kik velem vannak mindenben
a kezemet fogják
akkor is ha tévedtem...

 

Kiolthatod szemem te: látlak,
tömd be fülem, hallom szavad,
láb nélkül is kúszom utánad,
száj nélkül hívlak hallgatag.
Törd le karom, én átölellek
szivemmel, mint egy csoda-kézzel,
fogd le szivem, lázas velőm ver,
s ha agyamat zúzod te széjjel,
véremre veszlek új erővel.

 

Nevess, ameddig csak élsz,
Nevess mindenen, mi szép.
Szemed könnyet ne hullasson,
boldogságtól csillogjon.
Nevess akkor is, ha szíved szomorú,
Nevess, hogy irigyeljen, az aki bús!
Szemed ragyogjon, mint egy csillag,
akkor is ha eső csepereg,
akkor is ha a könny elered,
Mert szívedben ég a láng,
a szeretet.

 

Szeress egy hétig, szeress egy évig,
akár tavasztól télig!
De ma igazán szeress,
hiszen holnap megint elmegyek.

Szerelem a nevem sex a játékom,
felejtsd el a nevem és játszd a játékom.

Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.

A semmiből kerültél utamba, mint nyári zápor, ami lemossa könnyeim és mosolyra derít. Szeretnék nap, mint nap elázni ebben az esőben!

Vannak álmok amelyek kimagaslanak a többi közül.Vannak álmok amelyek tovább tartanak.De a legszebb álom,ahoz kötödik aki ezeket a sorokat olvassa!

 

Az igazi NŐ, akinek a család a fontos, aki összetartja azt. Aki szeret és tud szeretni és gondoskodni. Aki tud mindig újat mutatni, akiben bízhat a partnere. Aki bármilyen közhelyesnek hangzik, de megállja a helyét a konyhában, aki a lakásukat-házukat otthonná varázsolja. Tesz azért, hogy a párját elkápráztassa újra és újra. Csinos és ápolt. Egyéniség. A partnernek legyen barátja; párja; szeretője és szerelme. Intelligens, de ha valamit mégsem tudna, azt felvállalja. Megújuló, akinek a szemébe az izgalmat és a megnyugvást is megtalálod. Az igazi nő ösztönösen tudja, hogyan kell szeretnie, aki örömet lel abban, hogy ő nőnek született..........

 

[h=3]“Csak a kicsinyes embereknek vannak rosszindulatú megjegyzései, és csak a kicsinyes emberek sértődnek meg ezeken. Légy nagy ember!”[/h]

 

Az igaz barát olyan, mint a levegő. Amíg mellettünk van, észre sem vesszük. De amint eltűnik, hiányzik. Hiányzik, mint az oxigén a tüdőnkből. Megfojt a tudat, hogy hagytam úgy elmenni, észre sem vettem, mikor eltűnt mellőllem. De mire észrevettem, már késő...

 

Születésnapom.

Mint nyárfák hárfázása nyári éjen,
Olyan magányos és olyan talányos
Elzengő ifjúságom, vert reményem.

Ma fájón int felém sok régi város
És távol táj, hol fiatal fehéren
Az élet kacagó volt és világos.

S egy húr ezüstje sír, a fája ében,
A hold ma sírokon jár s hervadásos
Az éjszaka. Huszonhat éve éppen...

 

Bonyolult ember vagyok, bonyolult lélekkel,
de a bonyolultságomon túl, hatalmas kincsekkel.
Józan ésszel, és hatalmas szívvel élek,
a rosszakat vonzom, a jótól mindig félek.
Lehetnék átlátszó, de mindig őszintén beszélek,
hogy ne okozzak fájdalmat inkább lelépek.

 

Hidd el, rohadt nehéz az élet
születésedtől ott a lelkeden a bélyeg
Leláncol téged is a haszon meg az érdek
Mindent félre téve, remélem megérted.
A pénz miatt rengeteg szerettem esett térdre
de százszor is felálltak mert ennek sosincs vége
Megfognám a csekket és feldugnám a végbelébe
Annak aki miatt rengeteg társam a trébe
De én megfogadtam nem leszek senki markában
Bennem tartás van
a sorok között minden sorstársam
Ostoba emberek csak mennek mint a droidok
én a kék égért és a szivárványért szorítok.
Hogy felfoghasd testvér, te is talpra estél
mesél minden nappalom és mesél minden estém
Egy titkot hogy a világ gondjaival szakíts
Ne legyél jáde kincs, legyél inkább kavics



Elfáradtam, megtört az élet
félek egy napon elvesztelek téged
Lesz mit meséljek, úgy gondolom mindenről
Minden sorom őszinte és tudjátok hogy innen jön!

Valamikor elhagynak, valamikor te mész el
Édesapám, miért nem öleltél meg elégszer
Fiad legmerészebb, remélem vágod
ez most szíven veri az összes csonka családot
Minden soromat büszkén vállalom
ti kértétek a fájdalmam ezért most átadom
Hogy hasson hiszen ez a DNS-be kódolt
a bánat miatt sok ember a piának hódol
Már a jó modor kóbor, mert nincsen gazdája
a boldogságot ezerből csak egy ember használja
Mert az érték vesztett világ simán kikasztrálja
kirekeszt a rendszer, majd bevarrnak a kaptárba
Hogyha rossz úton jársz, sohase feledd
a fölöttes erő átjár és mindig ott lesz veled
Csak tedd össze a kezed és nézz fel az égre
csak akkor essél térdre, mikor már mindennek vége



Elfáradtam, megtört az élet
félek egy napon elvesztelek téged
Lesz mit meséljek, úgy gondolom mindenről
Minden sorom őszinte és tudjátok hogy innen jön!

 

Hamis barátot találhatsz 100-at is,
Igaz barátot csak 1-et,
az igaz barát legyen, kit szívedben őrzöl míg világ a világ,
a hamis barát legyen, kit szíved leghamarabb elenged!

 

“Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.” (Steve Jobs)

 

Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.

 

A teljesületlen kívánság okozta kín kicsiny ahhoz képest, amelyet a megbánás okoz: mert amaz a mindig kérdéses, beláthatatlan jövő előtt áll, emez a visszavonhatatlanul lezárt múlt előtt.

A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.


Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük.

Hatalmas erő forrása, ha van az életünkben néhány olyan ember, akiknek minden érzésünket elmondhatjuk, és bízhatunk benne, hogy azután is szeretni fog, nem gázol a lelkünkbe bírálatával, ítélkezésével.

 

“De ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.”