Az orvosok és a pékáruk birodalma után komolyabb téma felé fordul a Bossa Studios – fejlesztői túlélős játékot készítenek, de olyat, amihez hasonló nem nagyon van a műfajban, és már csak ezért is megéri lelkesedni érte. Na meg azért, mert tényleg nagyon jó. Minden siker kudarccal kezdődik: ez lehet egészen kicsi is, például egy rossz mozdulat, egy hibásan megválasztott alkatrész, vagy az útmutató helytelen értelmezése. Nagyobb a baj akkor, ha már sérülésről beszélünk – ha valami füstöl, lángol, vagy épp robban, az általában egyértelmű jele annak, hogy valami nem stimmel. A Worlds Adrifttel töltött első óra pedig igazából pontosan ez dióhéjban – kevéske siker és rengeteg kudarc, ráadásul egy olyan világban, amely mindezt meg is jegyzi, a nyomokat nem eltakarítandó apróságként, hanem a történelem egy bejegyzéseként kezelve. Ez ugyanis egy olyan univerzum, ahol neked és az összes többi játékosnak is emléke marad, legyen szó egy félresikerült kísérletről, egy hátrahagyott roncsról, vagy egy expedíció nyomairól. LÉGI VILÁG A Worlds Adrift egy korai hozzáférésben lévő, nyitott világú, túlélős játék – és az apokalipszis három lovasának leírásával most minden bizonnyal az olvasók felét sikerült elriasztani, akik sikítva rohantak a másik irányba. Ez azonban hiba lenne, a WA ugyanis olyat tud, amit csak nagyon kevesek: egyedi elemeket felmutatni. Játékmenete a most már irritálóan ismerős formulára épül, azaz a semmi közepén kezdünk, gyakorlatilag felszerelés nélkül, és innentől kezdve rajtunk áll, hogyan boldogulunk. Szerencsére utóbbi nem követeli meg az evés-ivást, nem kell tízpercenként háromfogásos étkezésbe bocsátkozni a túléléshez, sőt jobbára még a vadvilág is békén hagy, és a napszakváltás sem hoz olyan rondaságokat, akiknek egyetlen célja a gyilkolás. Mit is kell akkor pontosan csinálni? Felfedezni, mármint szó szerint – egyrészt ezt a furcsa, különös világot, amely kizárólagosan apró, a semmiben lebegő szigetekből áll. És ez sem túlzás: a területükön túl feneketlen mélység látható, a horizonton viszont több tucat különböző alakú, formájú és színű földdarab vár arra, hogy valaki odatévedjen, és bejárja minden zegét-zugát, ami igazából csak egy-két barlangot, illetve hegyeket, völgyeket, dombokat jelent, ezek közé szórt kincsekkel, ládákkal, nyomokkal és tudásanyaggal. Az egész pontosan sosem derül ki, hogy pontosan mi is vezetett ehhez a kataklizmához, de a rengeteg rom, és az időnként felbukkanó jegyzetek, monolitok nyomán azért össze lehet rakni egyfajta múltképet. FEDÉLZETRE! Jelentősége ennek viszont egyáltalán nincs, a Worlds Adrift nem a múltról, hanem a jelenről szól –rólad és túlélésedről, melynek záloga a sziget, ahol vagy, illetve a jármű, amivel továbbmehetsz. Ez minden esetben egy olyan hajó, amely nem a vízen siklik, hanem a föld felett lebeg, egyrészt a ráaggatott mag miatt, másrészt azon vitorlának hála, amelybe ha belekap a szél, az a kívánt irányba lendíti a bárkát. Ahhoz azonban, hogy kapitánnyá válj, sokat kell dolgoznod – leginkább alapanyagot kell találnod az egyes elemekhez. Itt minden jármű moduláris, azaz elemekből kell összeraknod: a vázra fedélzet és borítás kell, nem árt egy mag és egy vitorla, és persze egy kormánylapát sem, extraként pedig jöhet egy újraélesztő állomás (így nem véletlenszerű helyen éledsz újra, esetlegesen a hajódtól távol, hanem annak fedélzetén), esetleg egy láda vagy egy hordó, amibe a cuccaidat pakolhatod. Tulajdonképpen ezek mindegyikéhez két fő anyagra van szükség: fára és fémre. Mindkettőt a szigeteken találhatod, előbbit minimum 3-4 fajta csemetéből nyerheted ki azok intenzív püfölésével, utóbbit pedig ércet tartalmazó sziklák pozdorjává törésével. Maga a fatípus két szempontból is számít: az egyes alkatrészeket csak egy típust használva készítheted el, ráadásul a választott fajtól függ a végeredmény színe is. Természetesen ezek mindegyikéből szó szerint több száz kell, de a bányászat/favágás során kapott mennyiség ezt bőven fedezi, így maga az alapanyag tulajdonképpen sosem jelent problémát. Az eszköz szerencsére már alapból megvan hozzá – az elsődleges gombra bindelt, a karakter bal kezében cipelt tárgy bármit (a fákon túl a már elkészített elemeket is!) képes atomjaira bontani, míg a jobbján található vonóhoroggal bármibe bele lehet kapaszkodni. Így ezzel nem csupán sebesség nyerhető, de mászás, kapaszkodás során stabil pontot is ad, sőt hintázással még lendületet is, amit sok-sok óra játék után olyan gördülékeny és villámgyors parkour-mozgássá lehet formálni, amely jelentősen megkönnyíti az előrejutást. A TUDÁS ANYJA Az alapanyagon túl szükség lesz megfelelő kraftoló állomásra is. Kell egy maguknak a moduloknak, egy szárazdokk pedig a hajónak és a váznak – ide lehet dokkolni a későbbiek során a módosítások, javítások elvégzéséhez. Ez egyrészt jó, mert így egy jöttment játékos nem kaphatja csak úgy szét a nehezen összegürizett járművet, másrészt rossz, mert... nos, mert az irányítás egyáltalán nem intuitív, és a korai hozzáférés állapota miatt annyira sok a probléma, hogy az első pár órában bizony nem kizárt, hogy többször is teljesen új hajót kell építeni. Vagy azért, mert teljesen rossz helyre kerülnek rajta az elemek; vagy azért, mert beleakadt egy tereptárgyba, ami apró darabokra képes szakítani; vagy esetleg azért, mert sikerült belehajózni egy úgynevezett viharfalba, amit csak a legjobban összerakott hajók képesek egyben túlélni. Ezen problémák igazából egy dologra gyökereztethetők vissza: arra, hogy a Worlds Adrift szó szerint a világon semmit sem magyaráz el, kezdéskor belecsöppensz egy világba, és onnantól fogva mindent magadnak kell kitalálnod. Ez sok szempontból nagyon jó, a Minecraft első évére emlékeztet, amikor még magadnak kellett kikísérletezned a recepteket, csakhogy itt lényegesen komplexebb a játékmenet, annak ellenére is, hogy a hajóépítés során a modulokat kész tudásanyagból kell összehoznod, csak az alapanyagot biztosítva. De ez kizárólag az alap, legfapadosabb eszközökre igaz, amik csak arra jók, hogy felemelkedj és elindulj az ígéret földje felé. Ahhoz, hogy rendesen tudj kormányozni, hogy jó sebességed legyen, és persze védekezni tudj a többi játékossal szemben, nagyobb hajóra, jobb és több eszközre lesz szükséged – ezeket viszont ki kell kutatnod, amit úgynevezett tudásanyaggal finanszírozhatsz. Alapvetően három kategóriában – motor, szárnyak, ágyúk – kutakodhatsz, de még a második szinthez is 100-200 tudástöredéket kell összeszedned. Ezeket kizárólag nagyon kis darabszámban elérhető, az előző világból származó különleges gépek beszkennelésével szerezheted meg, ami azt jelenti, hogy az éppen aktuális sziget minden szegletét be kell járnod, ha biztosra akarsz menni. Ez pedig meglepően szórakoztató és addiktív, annak ellenére, hogy minden sziget alapvetően egy élettelen földdarab, pár furcsa lénnyel, egykori civilizációk és más játékosok építményeinek romjaival. Az itt tapasztalható szabadság szinte páratlan: a világ hatalmas, a terepet a térképszerkesztővel közreműködő vásárlók formálják, a balul sikerült vagy hátrahagyott bárkák ténylegesen is a világban maradnak, ráadásul maga az építkezés a modularitás ellenére gyakorlatilag végtelen testreszabási lehetőséget rejt, a vázat ugyanis teljesen átalakíthatod a fontosabb gócpontok szabad átpakolásával, vagy újak létrehozásával. Ennek köszönhetően, ha nem az alap sémákhoz ragaszkodsz, pontosan olyan hajót hozhatsz létre, amilyet csak elképzelsz – csak legyen hozzá elég alapanyagod, és rakd rá úgy az egyes modulokat, hogy a járgány el is tudjon startolni, és boldoguljon a viharok tengerében! Let's block ads! (Why?) Forrás...
