Zsaruportré gyilkossággal tálalva – Hidegvér View attachment upload_2023-10-27_10-32-1.webp Mi kell egy jó krimihez? Egy kellően csavaros, rejtélyes gyilkosság, a háttérben jól mozgatott szálak, egy éleseszű nyomozó, és pont annyira nyomasztó hangulat, hogy átérezzük, itt biza komoly események történnek. Ha mindehhez olyan színészeket adunk, mint Benicio Del Toro, Alica Silverstone vagy Justin Timberlake, a Hidegvér maga lesz a siker. Igaz? És mi van, ha ezt a receptet a Netflix főzi ki? A streaming szolgáltató virtuális polcaira 09.29-én felkerült Hidegvér című krimiben minden adva volt a sikerhez. Egy izgalmas alapötlet, jó zenék, sokszor meglepő, fejfelkapós képi világ és jó színészek. Csakhogy mindez, a videoklipeken edződött, elsőfilmes Grant Singer kezében valahogy félrecsúszott, és megbicsakló arányérzékkel sikerült elsóznia a végeredményt. A film története szerint Will Grady, felső középosztálybeli ingatlanügynök (Justin Timberlake) barátnőjét brutális körülmények között meggyilkolják. A nyomozás során együttműködő, de mindinkább furcsábban viselkedő Grady kerül sokat-látott nyomozónk (Benicio Del Toro) figyelmének középpontjába, és ahogy az már ilyenkor lenni szokott, egyre több elgondolkodtató és nem odaillő részlet kerül napvilágra az üggyel kapcsolatban. Ebbe az egyébként nem túl eredeti, de egy Netflix filmnek kellemesen izgalmas alapötletbe látott bele Grant Singer rendező a kelleténél jóval többet, amit már az is jól szemléltet, hogy egy ehhez hasonló filmre reálisan szánható száz perc körüli játékidőt több, mint két órásra nyújtotta, ezzel teljesen megtörve azt az amúgy jól induló ritmust, amit az első percekben diktált. A film pozitívuma ugyan a nyomasztó hangulat, melyet Yair Elazar Glotman zenéje húz alá, de egy idő után oly lassan csordogál, hogy az már nehezen nevezhető indokoltnak. A lassú krimiknek persze nagy hagyománya van, Columbo sem pergős akciójelenetek alatt oldotta meg rejtélyeit, de a lassú tempónak célja kell legyen. Többek közt az, hogy engedje a nézőt együtt gondolkodni nyomozójával, ehhez ugyanakkor arra van szükség, hogy megfelelő pillanatban, a kirakós jól felismerhető darabkáját tárja a néző elé, hogy meglegyen a rejtvényfejtés izgalma mellett az a kellemes vállveregetős érzés, hogy “én is megfejtettem”. Sajnos a Hidegvérnek ebben sem sikerült jelesre vizsgáznia, kezdetben szinte semmi nyomravezető adalékot nem csepegtet, később pedig már túl bőbeszédű ahhoz, hogy igazi kihívást jelentsen a gyilkos kilétének megfejtése. Szépítésként ugyan belecsempész egy háttér szálat, melyen jól meg kellene lepődnünk, de sajnos, ha már egynél több akció-krimit látott az ember életében, ne adja ég, esetleg egy Gyilkosság vagy egy Mentalista évaddal is találkozott már, akkor ez a fordulat sem fog akkorát szólni. No, de sebaj, gondolnánk, ha a forgatókönyvírók, akik közül az egyik maga Benicio Del Toro, nem is Agatha Cristie nyomdokait akarták követni, bizonyára adtak a karaktereknek egyéb mélységeket ahhoz, hogy érdemes legyen együtt töltenünk velük ezt a két óra tizenhat percet, de sajnos itt sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Legtöbbjük életszerű ugyan, de jobbára statikusak, és némiképp unottan mozognak a képernyőn, mintha a Hidegvér nyomozói nem akarnák különösebben megtalálni a gyilkost. Tom Nichols (Del Toro) nyomozó és felesége (Alicia Silverstone) azért kiemelkedik közülük. A jobb napokat látott zsaru sztoikus nyugalommal vesz tudomásul mindent maga körül, és összekacsint fiatalabb társával, ha rendszerkritikusnak kell lenni. Felesége erős nő, aki nem csak háttere, de még munkájában is támasza férjének, s ők így ketten egy felbonthatatlan szövegségben még a korrupcióval is képesek szembe szállni. Mindeközben Nichols belső csatákat vív ösztöneivel, vízióival és démonaival, erősítve ezzel a filmeken oly sokszor látott, sztereotipikus magányos, öntörvényű zsaru figuráját. Bár ők ketten korábban is jól működtek együtt a vásznon (Segítség, elraboltam magam!), sajnos a sztori felszínessége nem teszi lehetővé, hogy kettejük dinamikája jobban ki legyen bontva, vagy akárcsak Tom Nichols karaktere felemelkedhessen Nick Nolte Wade Whitehouse-ához a Kisvárosi gyilkosságban. Pedig jól indul el ebbe az irányba a Hidegvér. A régivágású zsarutörténetek nyomdokain haladva, elsősorban nem is a megoldásra, hanem a megoldókra koncentrál. Feltérképezi családi életüket, kapcsolatrendszereiket. Különös feszültséget hordoznak Nichols azon jelenetei, amikor az ügyben látszólag elmerülve, valójában egyre inkább felesége és a vízvezeték-szerelő közötti vélt flört irányába kémlel. A rendőrök egymás közti viszonyrendszerének bemutatása nemcsak a megoldáshoz nyújt segítő kezet, de ad némi rendszerkritikus élt a történetnek, ami egy tapasztalt, és jó arányérzékkel megáldott rendező kezében egy izgalmas, gondolatébresztő szál lehetett volna, ez esetben inkább egy kicsit elnagyolt társadalomkritika, és egy kihagyott ziccer. A színészi játékra azonban nem lehet panasz, mind Benicio Del Toro, mind Alica Silverstone kihozza szerepéből a maximumot, és van egy-két nagyon szuggesztív megmozdulás (pl. Domenick Lombardozzi) is. Justin Timberlake viszont csak téblábol a szerepében, nem tudja igazán árnyalni a rá osztott karaktert. Kucorodós őszi estékre egynek jó alapon érdemes egyszer nekifutni, bár jó eséllyel könnyen felejthető lesz ez az egyébként a TIFF-en debütált, de a mozikból hamar kikerült alkotás. A Hidegvér elérhető a Netflix kínálatában. 2023. október 5. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/zsaruportre-gyilkossaggal-talalva-hidegver
