Ti Elhagynátok Az Országot Egy Jobb Jövőért?

Biztos ti is tudjátok,hogy milyen sokan hagyják el az országot az egészségügyi dolgozóktól kezdve szinte minden szakmáig,mert itthon egyre nehezebb az élet és máshol ugyanannyi munkával a sokszorosát is meg lehet keresni és még talán meg is becsülik a munkád.Csak az a kérdés,hogy egyedül vágjon bele az ember és havonta-kéthavonta járjon haza a családhoz,vagy lépjen egy nagyot és vigye őket is?Mi a véleményetek erről?

 

Hat en szerinttem elobb ki kell puhatolozni dolgokat es ha minden adott akkor goo de egy masik problema hogy igy 40 evesen mar nem vagnek bele

 

15 éve megtettem. Nem volt se kutyám, se macskám, de tököm az volt. Amennyiben nem toloncolnak vissza, akkor megtelepedtem volna külhonban. Így családdal, "karirerrel" esélytelen. Bár, ha az életünk múlna rajta...

 

Erre csak azt tudom mondani,hogy semmi se lehetetlen.Márcsak azért is,mert én is elmúltam 40 éves,de mi most úgy néz ki,ha az isten is úgy akarja hogy megyünk családostul a sógoroméknak köszönhetően Norvégiába.Nagyon furcsa lesz az biztos,de úgy gondoljuk,hogy ezt a lehetőséget nem szabad kihagynunk.

 

zörgöfürge, hajrá! Norvégia, állítólag nagyon élhető ország. A gyerekeknek se mindegy hol folytathatják/kezdhetik az életüket. A lehetőséget meg kell ragadni, mert itthon már jobb nem lesz! Internet meg ott is van. Max. Skypon sörözünk a bajusztalan modival!.

 

Az egy mas dolog ha ismerosok ott vannak mar de csak ugy elindulni hogy senkit sem ismersz es meg a nyelveket sem nagyon tudod ugy nehezebb

 

Így van.Egyedül biztos nem vágnék bele.De ezt a sanszot ha tényleg összejönnek a tervek,akkor vétek lenne kihagyni,ráadásul az embernek ott lesz a családja is.Ez egy hatalmas előny.

 

Igen sok szerencset hozza hogy osszejojon

 

Köszi Lajoska.
Még nem 100% a dolog ezért nem is verjük nagy dobra,de nektek el tudom mondani és érdekel a véleményetek róla.
Nagyon sok a kérdés amit addig tisztázni kell,hogy mi hogy lesz nyelvtanulás,munka stb,de ha sikerül kimenni és lesz munkahely is előbb-utóbb,akkor meg fog változni a mi életünk is de főleg a gyerekeinknek lesz jobb jövője és nekünk ez a legfontosabb.

 

Én már megtettem egyszer egy jobb jövő érdekében. Kint éltem 2 és fél évet Angliában. Hazajövetelem oka az volt, hogy teherbe estem és itthon jobb a terhes gondozás, mint kint. A mai napig bánom, hogy haza jöttem. Nem csak az anyagi része jobb kint, hanem az emberek is teljesen mások, mint itthon. Amivel szembesültem itthon, hogy az emberek többsége be van fásulva, nagyon irigyek, bunkók, nem néznek senkit és semmit. Nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy visszamegyünk és nem feltétlen az anyagiak miatt.

 

Szerintem minél előbb lépjétek meg!
A sógornőm jogász és tudja előre a várható változásokat és van ismerőse itt-ott a felső körökben.Hát semmi jóval nem tud szolgálni az ország jövőjével kapcsolatban,sőt...
Állítólag meg fognak szűnni az úniós támogatások és nagy bajokat hoz magával.Tönkre megy az ország végleg.
Én annyira drukkolok,hogy sikerüljön kimennünk.Tudom,hogy az eleje nagyon rossz lesz,de a gyerekeim jövője amit szem előtt tartunk,de persze mi is jobban szeretnénk élni,mint itt.

 

Magyarország jobban teljesít.
Ebben teljesen egyetértünk. A nyelvtől pedig nem kell félni, mivel folyamatosan norvégul fognak beszélni hozzád, nagyon hamar meg fogod tanulni.
Családdal vagy a nélkül? : Először mindenféleképpen egyedül, ha már megvan a munka, meg a lakás mehet ki a család ez kb.:1-2 hónap.

 

Hát ha összejön amit a sógornőm eltervezett,akkor imába foglalom a nevét!
Ugyanis ő,ők ajánlották fel nekünk ezt az opciót,hogy menjünk ki velük.Ők 1-2 hónappal előttünk mennének és mi utánuk.Sok munka előzi meg a kimenetelt,mert regisztrálni kell,hogy mindent megkaphass ott ugyanúgy mint minden norvég.Minden személyes papírok bizonyítványokat le kell hitelesen fordíttatni,ami megint nem kevés pénz.
Saját házat akarnak kint venni,saját céget indítani úgyhogy lesz munka bőven.Most is folyamatosan dolgozik hajnalokig,hogy mindent meg tudjon oldani és tudjunk menni.

 

Nem vagyok a helyedben, de én egy percet sem gondolkodnék, ha már úgy tudsz kimenni, hogy tutira van munka + lakhatás is megoldott. Őszintén megmondva a családon és barátokon kívül nincs semmi ami ehhez az országhoz kötne.

 

Nem egészen ilyen egyszerű azért.Lakás lesz de mivel a nyelvet egyikőnk se beszéli,úgy tervezi hogy egy-másfél évig csak nyelvet tanulunk,a gyerekek persze mennek suliba.Ezalatt remélhetőleg megtanulunk olyan szinten beszélni,hogy egy állásinterjún azért tudjak kommunikálni.Talán ennyi idő alatt lesz annyi helyismeret stb.hogy tudjuk hol érdemes munkát nézni.Félünk a nyelvtanulástól is bár azt hallottam,olvastam a norvég nyelvről,hogy az egyik könnyebben tanulható nyelvek egyike,mert állítólag egyszerű a nyelvtana.Ha ez meglesz és sikerül munkát találnom,akkor már egyenesbe jövünk szerintem

 

Én mosogatással kezdtem egy étteremben, ahhoz nem kell sok nyelvtudás. Kb. 4 hónap alatt olyan szintre emelkedett a tudásom, hogy ez után mint telefonos recepciós dolgoztam egy ingatlan irodában. A legjobb nyelvtanulás az ha rögtön egy olyan környezetben vagy ahol nem a saját anyanyelveden beszélnek hozzád. Érdemes szerintem egy olyan helyen kezdeni a munkát ahol nem norvég hanem külföldi a munkáltató, ha beszéltek angolul könnyű elhelyezkedni egy olyan helyen ahol nem annyira szükséges a kommunikáció.

 

Hát ez az,hogy én azt sem beszélem sajnos.Tudom,hogy ott mindenki beszéli az angolt és valamelyest segíti a dolgát az embernek,de elvárják a norvégot.De lesz rá időnk és én meg is akarom tanulni.Ez a kettő amitől most tartok az pedig e nyelv ismeret és a munkahely.Mondjuk ha legalább alapszintem tudni fogom a nyelvet,az már egy nagy előny lesz a munka találásban is.Meg elég sokan élnek ott magyarok is és legalább ott tartják a kapcsolatot egymással.Több fészes csoport is van akik egymással beszélnek és segítik egymást.Nemúgy mint itthon jellemző.

 

Szerintem érdemes felvenni már most a kapcsolatot velük, hogy segítsenek egy állásinterjú összerakásában, mire kimész azért legyen egy alap fogalmad ha vissza kérdeznek. És igen... a külföldön élő magyarok teljesen mások, mint az itthoniak TÖBBSÉGE. Segítőkészebbek,lazábbak és kedvesebbek, de kint nincs is ekkora nyomás alatt az ember.

 

Én nagyon sokat Olvasok Norvégiáról mostanában és mindenhol azt olvasom,hogy mennyire befogadó és segítő kész sőt mondok jobbat,segíteni akaró nép a norvég!
Hihetetlen,de aki oda kimegy annak átértékelődik szinte minden amit eddig érzett és hitt.Ott nyugodtak az emberek egy ami lényeg,hogy egyenlőként bánnak mindenkivel aki ott dolgozik,mert azt mondják,hogy te is hozzájárulsz a norvég társadalom fejlődéséhez.Nagyon szeretném ha ez összejönne.

 

Én nagyon szurkolok nektek, hogy ez össze jöjjön. A gyerekeknek is jobb ha egy olyan társadalomban nőnek fel ahol mindenki elégedett, mosolyog és nem besavanyodott. Nem kell azon aggódni, hogy ma van munkád, holnap meg ki tudja mi lesz. Itthon azért dolgozik az ember, hogy ne vegyék el a tetőt a feje fölül meg azért, hogy legyen mit kisz@rni (ez tudom csúnyán hangzik, de nem tudom másként kifejezni). Ami itthon luxusnak számít, kint alap szükséglet.